2018. március 10., szombat

Éire

Írország




Most vettem észre, hogy 3 hónapja már nagyrészt megírtam ezt a posztot és vázlatként maradt a bejegyzések között. Amit elkezdünk, illik befejezni...
Már harmadjára volt szerencsém járni a smaragd szigeten, amiért gyerekkorom óra rajongok köszönhetően a kelta-ír mitológiának és kultúrának. Ezúttal elhatároztam, hogy meglátogatom a bakancslistámon szereplő Tarát és Newgrange-et, és hogy őszinte legyek, nem is értem, hogy miért vártam ezzel ilyen sokáig. Ezekre a helyekre vagy autóval, de inkább szervezett buszos utazás keretében érdemes elmenni, mert így tuti biztosítva van a bejutás Newgrange-be. 
A Brú na Bóinne folyó kanyarulatában több neolitikus sírkamra is található, de a leghíresebb Newgrange, Knowth és Dovth. A modern múzeum épület kialakítása is sírkamra, vagy a mitológia szerint sídh, azaz tündérdomb alakú, és a földszinten kapott helyet a kiállítás, az emeleten kilátás nyílik a völgyre, az alsó szinten étterem és a múzeum bolt működik. Az éttermet érdemes kipróbálni, mert nagyon finom ételeik vannak, na meg persze mindenféle sütemény.


A menünk: Rol gombakrémlevest evett kenyérrel, majd a süti volt a desszert, én pedig csak a mandulás sütit ettem. Az ír pékáruk, hasonlóan a franciához, minőségi alapanyagokból készül. A fűszeres és ízes gombaleveshez a kenyér tartalmas volt tele zöldfűszerekkel, ropogós héjjal és puha, omlós textúrájú belsővel, a mandulás süti szintén hasonló tulajdonságokkal rendelkezett csak édes kivitelben. 


A múzeumtól kb. 5 percet kellett sétálni, át a folyón a buszállomásig, ahonnan kis buszokkal vittek tovább minket a szűk kanyargós utakon, fel Newgrange-ig. A sírkamrába egyszerre maximum 24 ember mehet be. Szűk, több méter hosszú folyosó vezet be a kamra belsejébe, ahol 3 kis helyiség látható. Ezeket a helyiségeket, illetve már a bejáratnál található nagyobb követ is hármas spirál, ún. triskele díszíti, ami tükrözi a neolitikus ember világát és gondolkodásmódját: szimbolizálja az életet, a halált és az újjászületést, de hármasságával a 3x3, azaz 9 hónap várandósságot is magába foglalja. Feltételezhetően csillagászati és rituális célokra szolgált az építmény a kamra belsejében talált égetett csont maradványok tükrében. A tájolásnak köszönhetően az év egyetlen napján, a téli napforduló alkalmával délelőtt a fény bevilágít egészen a sírkamra gyomráig mindösszesen 17 percig - feltéve, ha nem felhős-borús az ég, amit nekünk, látogatóknak mesterséges fényekkel illusztráltak. Persze december 21-én is lehet látogatni ebben az időpontban Newgrange-et, csak több éves várólisták vannak, vagy a szerencsésebbek a múzeumban kitöltött lottón nyerhetnek belépőt erre az alkalomra. Kitöltöttük a szelvényeket mi is, ki tudja, még lehet, hogy idén visszamegyünk :). Egyébként megjegyzem, hogy voltam XIX. századi graffitik a belsejében, hogy xy itt járt valamelyik európai országból...



Alig vártam, hogy meglátogathassám Tarát, Írország közepét. Egy kavicsos úton kell felmenni Tarához, és ahogy megyünk jobb oldalt Szent Patrik szobrával találkozunk, majd baloldalt egy templomot és egy hozzátartozó kis temetőt hagyunk el. A távolban egy nyájat láttunk, amit elvileg ezek a lengő kerítések távoltartanak,  gyakorlatilag ennek az ellenkezőjét igazolja az egy m2-re jutó bürgebogyók rendkívül magas mennyisége, amit az elején próbáltam kikerülni, majd rájöttem, hogy csak időpazarlás és a végén már vaktában ide-odaszaladgáltam, hogy minél nagyobb területet járhassak be az ott tartózkodásunk alatt.
Tara szakrális és politikai központja volt Írországnak , a mitológia szerint itt koronázták meg Írország királyait és a Lia Faíl, vagyis a végzet köve felkiáltása jelezte, hogy ki lesz Írország következő királya. A Tarán található tündértündérdomb belsejében hasonló szimbólumok vannak, mint Newgrange-ben és itt is emberi maradványokat fedeztek fel.



Lia Faíl, hiába érintettem meg, nem kiáltott fel :( :D



A terület bal oldalán van a tündérfa, amiről azt tartják, hogyha az egyik gallyára kötsz egy szalagot és közben kívánsz, akkor a kívánságod teljesülni fog. Ebből kifolyólag a kreatív turisták szalag hiányában a papírzsebkendőtől a cipőfűzőig mindent ráaggattak a fára. Természetesen én is alig vártam, hogy szalagot köthessek és kívánjak valamit, ráadásul muszáj volt emlékbe hazahoznom pár piros bogyót és falevelet a fáról, csak hogy legyen valami kapocs... 



A kedvenc helyem Binn Éadair, vagyis Howth. Ez egy nagy félsziget Dublin közvetlen szomszédságában. Vonattal és busszal is ide lehet utazni. Vonattal mentünk kis a howth-i végállomásra, ahonnan busszal mentünk fel a félsziget egyik pontjához a Bailey világítótoronyig. Ah, imádom a világítótornyokt! Meg hallgatni és nézni, ahogy nagy robajjal a hullámok neki csapódnak a szikláknak... Innen sétáltunk vissza a sziklás ösvényen a kikötőig. Imádtam az őszi színeit: a rezes, bronzos, vöröses, sárgás árnyalatokat, amik kontrasztos képet alkottak a smaragdzölddel.  Igazából mesélhetnék még Howthról, vagy magáról Írországról, de úgy érzem, hogy a szavak, amiket leírok meg sem közelítik azt, amilyen Írország, vagy amit jelent nekem, ezért meséljenek helyettem a képek:













Howth-on egy kis étterembe ültünk be ebédelni, ahol Rolandnak votl szerencséje egy bitang jó shepherd pie-t, vagyis pásztor pitét enni, én pedig egy kis gyümölcsös sütit ettem lekvárral.













Raffaello

Vegán Raffello




Végre itt a tavasz, megváltozott a szél iránya, ami a változást hozza magával. A dekadens fehér, de inkább szürke telet felváltotta a sok szín, a virágok, a színekben játszó napfelkelte és naplemente, amik megfestik az eget. El se tudom mondani, hogy mennyire hiányzott...  

Fénykoromból hiányzott a Raffaello, ezért megörültem, amikor rátaláltam Szafi vegán Raffello receptjére, ami tulajdonképpen a keksztekercs krémje, de ha golyót formázunk belőle és mandulát teszünk a közepébe, akkor bizony Raffellová avanzsálódik. Gyerekjáték elkészíteni, így ha valaki egy gyors kókuszos nassoldára vágyik, akkor teli találat.