Annyira gyorsan szaladnak a napok, hogy csak kapkodom a fejemet: még csak tegnap volt karácsony, de már javában túl vagyunk a január derekán is.
A képen az egyik szerelem könyvem látható, amivel csak tavaly sikerült találkoznom először - ezt nem is értem, hogy lehetséges -, de nem utoljára. Ahányszor olvassa az ember, annyiszor újabb tartalmat vagy mélységet mutat meg az olvasónak, bár ezt a történetet/élethelyzetet valaki vagy (át)érzi vagy nem, találkoztam olyanokkal, akik nagyon-nagyon, és olyanokkal is, akik egyáltalán nem: semmit sem mondott számukra.
És milyen érdekes, hogy az ember olvas bizonyos helyekről leírásokat az író szemüvegén keresztül, aztán egyszer csak el kezd vágyódni oda, mint például alább, Gubbióba:
Az elkövetkezendő pár hétre készítettem egy kis csokoládé muníciót. Volt hozzá mindenféle alapanyag itthon, ezért egyszerűbbnek találtam, ha bonbon helyett, táblás csokit csinálok. Az aszalt gyümölcsök és a magok különböző variációi mindig favorit nálunk, illetve a 2018-ban vásárolt madagaszkári pörkölt kakaóbaot is már ki kellett próbálni. A kakaóbabot nem mindenkinek ajánlom, főleg az édesszájúaknak nem, mert elég füstös, markáns íze van, ráadásul elég tömény. Esetleg töretes verzióban lehet vele próbálkozni, de én nem akartam "elaprózni." 😀 Amennyiben valaki mégis kedvet kap hozzá, akkor az Ázsia Bt. a lelőhelye, és 100 gr kb. 2.000,- Ft körül van.
Korábban már ITT írtam a táblás csoki készítésről, ezért most nem replikáznék.
Csoki a csokiban! Nagyon tetszik ez a technika, mert mutatós, főleg, ha az ember fehér- vagy tejcsokoládéval kombinálja. A házikót előző este megcsináltam, és úgy helyeztem a tábla középső részére, majd teleszórtam a magvakkal.
