Karácsony receptre

Rumos-gesztenyés és aszalt szilvás-marcipános bejgli

Ezzel a poszttal szeretnék mindenkinek nagyon boldog, varázslatos, szeretetben és persze süteményekben gazdag karácsonyt kívánni! 😊

Az elmúlt egy hétben, ha tehettem, kerülőúton mentem haza a munkahelyemről, útba ejtve a Váci utcához és a Vörösmarty-térhez közel eső kis utcácskákat, ahol a kandelábereken elnyúló csillag és harang alakú karácsonyi világítást és az éttermekből kiszűrődő ünnepi muzsikát turisták nélkül élvezhettem, majd belevetettem magam a karácsonyi vásár forgatagába, ahol puncs, forralt bor, sült gesztenye, mézes- és kürtőskalács illat egyvelege örvénylik láthatatlanul az emberek között. Megannyi fényfüzérrel díszített bódé különféle portékával, és a kedvencem a Szent István Bazilika és  a Gerbaud cukrászdafalán látható fényfestések: elkezdődik az egész falat betöltő fényjáték, és az ember hipp-hopp egy mesevilágban találja magát, ahol a diótörő vagy éppen a Mikulás gyára elevenedik meg, vagy csak karácsonyi témájú színek és formák követik egymást.

A karácsony nem múlhat el bejgli nélkül. A glutén- és tejmentes Szafi receptet csináltam meg, ami ITT olvasható. A töltelékek az én szájízem szerint készültek, a két kedvenc alapanyagommal.

Töltelék hozzávalók:

200 gr gesztenyemassza

20 gr vaníliás margarin

rum(aroma) - opcionális

200 gr marcipánmassza

pár szem aszalt szilva

édes fehér bor - opcionális

Gesztenyés:

A tésztát összeállítom a recept instrukciói alapján, majd állni hagyjuk, addig elkészítjük a tölteléket. A kiolvadt gesztenyét lereszeljük és elkeverjük a szobahőmérsékletű margarinnal, majd hozzáadjuk a rumot is.  

A tésztát kinyújtjuk 20x25 cm-es méretűre, rákenjük a tölteléket úgy, hogy a széleitől 1,5 cm-t, illetve a felső végétől pedig 3,5 cm-t szabadon hagyunk. Nem szabad durván megpakolni töltelékkel, mert különben kiszakadhat a tészta, vagy a rúd olyan kis dagadék lesz, mint az enyém 😀. Miután rásimítottuk a tölteléket, behajtjuk a két rövidebb végét, majd elkezdjük feltekerni a hosszanti oldalától. A tekercset olajozott sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, amit ezt követően hagyunk megszáradni, majd tojásfehérjével is lekenjük, és ezt is hagyjuk megszáradni - ettől lesz szép márványos, és persze, mint tapasztalatlan bejgli sütő én ezt csak az elkészítése után tudtam meg, így az enyém nem lett márványos 😡. A bejglit két ujjnyi közönként villával megszurkáljuk, hogy a gőz távozni tudjon, és a rúd ne pukkadjon szét, majd a Szafis receptnek megfelelően sütjük ki.

Aszalt szilvás-marcipános:

Az aszalt szilvát egy nappal előtte félbe vágjuk és édes fehérborba áztatjuk. A marcipánt két folpack között kinyújtjuk egy kicsit kisebb méretűre, mint a tészta, ezt követően pedig ráhelyezzük, és a marcipánba nyomkodjuk az aszalt szilvákat, majd a korábban leírtaknak megfelelően formázzuk és sütjük.

Alig vártam, hogy végre karácsonyi témájú történetet olvashassak, hogy megalapozza a hangulatomat, és nagyon kis szívet melengető, könnyű olvasmánynak bizonyult a Karácsony receptre c. regény. A charlestoni (Dél-Karolina) 94 éves matróna, Theodora szemüvegén keresztül látjuk a karácsonyt, amit korából adódóan önkéntelenül is összehasonlít, vagy inkább kontrasztba helyez a gyermekkora, vagyis az 1920-as évek  idillikus karácsonyával. Theodorának csak egy kívánsága van, hogy legyen karácsonyi légkör, ami a kedvességről és a szeretetről szól, nem pedig a dollárral mért ajándékokról és egymás szapulásáról, ezért elhatározza, hogy a négy generációs civakodós családja számára megidézi a karácsony "szellemét", amiben segítségére lesz a partvidéki felszabadított rabszolgák varázslata és mágiája. Csodák márpedig vannak, és "minden családnak jár a varázslat!" A Tiszta Lap puncsot és a Kibékítő tojáslikőrt pedig mindenkinek melegen ajánlom, szintén csodákra képes a fogyasztásuk, tekintve az emberi kapcsolatokat... A könyv végére a XX. és a XXI. század eleji karácsonyok közötti kontraszt feloldódik, és a kettő harmonikus egysége jelenik meg. A könyvben majd' száz oldal recept is található, arra az esetre, ha a regényben szereplő puncshoz, mentás whiskheyhez, kekszekhez, fondantos pekándióhoz és püspökkenyérhez kedvet kapnánk. 

Tuti elolvasom még ezt a könyvet, és alig várom, hogy film készüljön belőle.

A könyv mellett még a tél színeiben és díszeiben pompázó Prágáról készült fotók nézegetése hozta meg az igazi karácsonyi hangulatot, illetve az alábbi különböző stílusú és témájú zenék, amiket szívesen ajánlok az olvasó figyelmébe is:

Christmas is comiiiiing!

Égeres-aszalt sárgabarackos marcipán bonbon

Végre elérkezett a december, és kezdetét veheti a karácsonyi készülődés! Közkívánatra idén karácsonykor a szeretteimnek egy bonbon válogatással, illetve karácsonyi édességekkel fogok kedveskedni, így az elkövetkezendő 3 hétben a karácsonyra hangolódok mind bonbon gyártás, mind süti készítés terén. A karácsony ízek és illatok tekintetében nekem egyenlő a mézeskalács, a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg, a méz, a forró csoki, a forralt bor, a különféle édes borok és likőrök, a narancs, a gesztenye, a marcipán és az aszalt gyümölcsök egyvelegével. Szóval az elkövetkezendő bejegyzésekben ilyen jellegű finomságok várhatóak. Let the magic begin! :)

Pár héttel ezelőtt az egri Szépasszony-völgyben jártunk a családdal, ahol mindenféle borok kóstolása közben felfedeztük az éger bort. Az éger a jégborhoz hasonló bor különlegesség, amit fagyott szőlőszemek préselésével készítenek. Ez az aranysárga desszertbor rendkívül gazdag ízvilággal rendelkezik, amiben egyaránt érezhető a datolya, a füge, az aszú szőlő, és ezek a zamatos gyümölcsízek elegyet alkotnak a mézzel és a különböző virágok illatával. Miután megkóstoltam, már  indultunk is a pult felé vásárolni, hogy elkészülhessen belőle ez a mennyei bonbon :).

Az ilyen édes desszertborokat aszalt gyümölcsökkel szeretem párosítani, elsősorban sárgabarackkal és szilvával, amit aztán marcipánburokba öltöztetek, mert a mandula remekül kiemeli a borba áztatott gyümölcs ízét.

A bonbon színe a borvörös lett keverve az arannyal a karácsony jegyében. (Bár inkább tűnik bronzosnak a gyenge téli napfény miatt.) Nagyon tetszik, ahogy a színek egymásba futnak, vagy éppen csak egymás mellett örvénylenek, úgyhogy a jövőben mindenféle színkombinációval kísérletezni fogok. 

Amennyiben csillámló lüszterport használunk, mindenképpen kakaóvaj nélkül, szárazon vagy alkohollal érdemes felvinni a polykarbonát formába, mert így lesz szép, csillogó, szatén fényű a bonbon. A kakaóvajas megoldás tompítja a csillogást és viaszos fényt kölcsönöz a csokinak, ami kevésbé esztétikus.

Hozzávalók (10-12 db bonbonhoz):

100 g 60%-os étcsoki

100 g marcipán

0,5 dl éger bor

4 szem aszalt sárgabarack

0,5 dl zabtejszín

borvörös és aranyszínű lüszterpor a díszítéshez

Elkészítés:

1. Apró kockákra vágjuk a sárgabarackszemeket, és beáztatjuk a borba, amit egy éjszakára a hűtőbe teszünk. Reggelre teljesen magába fogja szívni a bort, és fel lehet használni. 

2. A hűtőbe tesszük a marcipánt pár órára, hogy könnyen reszelhető legyen. Vízgőz felett elkezdem melegíteni a zabtejszínt, és közben belereszelem a hideg marcipánt. Kevergetés közben kicsit hígabb, egynemű masszát kapunk. Ha kihűlt a massza, belekeverhetjük a boros sárgabarack darabkákat.

3. A forma mélyedéseibe felviszem a kétszínű lüszterport spirál alakban egy ecsetsegítségével. Ezt követően lefelé fordítom, hogy a polikarbonátban meg nem tapadt, kicsit összeállt porszemek kipotyogjanak.

4. A csokoládét temperálom a burokhoz, formába öntöm, lecsepegtetem a felesleget, és hűtőbe teszem szilárdulásig. Ezt követően belekanalazom a marcipánt hagyva 2-3 mm-t a talpalásnak, majd visszateszem a hűtőbe, és hagyom egy kicsit megbőrösödni, végül a maradék csokit újra felmelegítem, és lezárom vele a bonbont.