Ez a bonbon időutazás, visszarepít az egyetemi éveimhez,
amikor a Ráday utcai albérletemben a kanapén ülve eperrel felturbózott pezsgőt
szürcsöltem, alapozva valami koncertre menet. Tökéletes íz kombináció a bonbon
repertoáromba illesztve!
Az eper a házunk melletti kiskertből utazott fel hozzám még
tavaly nyáron, az ereszből lecsordogáló eső táplálta, a délutáni napsütés
érlelte, és persze, a húgom szerető és gondos kezei alatt növekedett. Eper,
pezsgő, saját készítésű madagaszkári vaníliaesszencia – fanyar és édes ízek,
amiket egy csipet borssal egyesítettem, a kedvenc francia séfem, Raymond Blanc
praktikája szerint.
Hozzávalók:
200 gr 70%-os étcsokoládé
egy pohár eper
száraz pezsgő ízlés szerint (Kreinbacher Prestige Brutot használtam)
csipet frissen őrölt bors, rózsabors is lehet, vagy akár bármelyik
egzotikus bors a kísérletezőknek
egy löttyintésnyi vaníliakivonat
1 kk. méz
Elkészítés:
- A bonbonformát olvasztott kakaóvajban elkevert rózsaszín és pezsgő színű lüszterporral díszítettem: ecset segítségével spirálokat festettem (vagy legalábbis próbáltam - kellene egy új ecsetkészlet), illetve fröcsköltem a mélyedéseket.
- A csokoládét szokás szerint temperálom a burokhoz.
- Az epret egy kis lábasban elkezdem főzni, közben kavargatom, hogy a folyadék elfőjön belőle, és hozzáöntök egy pici mézet, majd amikor már kellően krémes lesz, leveszem a tűzről, várok egy kicsit, hogy kihűljön, hozzákeverem a vaníliakivonatot, majd a pezsgőt és végül a borsot.
- A csokoládéhüvelyeket megtöltöm a krémmel, majd kb. 15-20 percre a hűtőbe teszem, hogy "megbőrösödjön" a töltelék.
- Újra temperálom a maradék csokoládét, és lezárom vele a bonbonok alját.
TIPP1: bonbonkészítés alatt, után lehet epres pezsgőzni, ha már egyszer felbontottuk azt az üveg pezsgőt.
TIPP2: ha másnapra is marad pezsgő, ne menjen kárba, vegyél hozzá Aperolt, és csinálj Aperol Spritzet.
Egy kis "lenyomat" magamnak 2020 márciusáról:
Egy szép márciusi vasárnapon azon
gondolkodtam, mennyire harmonikus és teljes az életem, és végül arra a
konklúzióra jutottam magamban, hogy hiányzik a félelem vagy a vágyakozás (e két fogalom közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk), igen, mert a magam fajta embernek, aki közel harminc évet, főleg szélsőséges érzelmi állapotok között hullámvasutazva töltött, ez a kiegyensúlyozottság
egy olyan furcsa állapot, ami nemcsak idegen, sőt, maga a kiegyezés, vagy
inkább megalkuvás a konvencionális hétköznapokkal. Aztán kérésem meghallgatásra
talált három nappal később a koronavírus magyarországi térhódításával. Ó, nem,
nem félek a haláltól, viszont annál sokkal inkább attól, hogy meghalhatnak
olyanok, akiket szeretek, arról nem is beszélve, hogy a családomat mióta nem
láttam, és nem is fogom egy darabig. Azt hiszem, ilyenkor szembesülök, hogy
milyen illékony az élet.
Egyik napról a másikra alakította át az életét a fél
ország, azaz mindenki szépen hazament, az oktatás, hipp-hopp digitális lett, a
munkavégzők pedig home office-ra váltottak, vagy legalábbis a szerencsések. Nyilván
a vendéglátásban, szállodaiparban és a gyártósoron ez nem opció, így ezeken a
területeken elbocsájtások és munkaidő csökkentések voltak. És jönnek facebookon
a jobbnál jobb tippek, hogy mit csinálj a hirtelen jött szabadidőddel….én meg
csak pislogok. Akinek hirtelen sok szabadideje lett, az most azon aggódik, hogy
fogja kifizetni a számláit, hogy fog étel kerülni az asztalra a gyerekeinek, és egyáltalán, hogy szerez majd
munkát, hogy fogja túlélni a gazdasági válságot, aminek még csak az elején vagyunk.
Mindig arra gondolok, hogy mennyire nehéz most azoknak az embereknek, akik
napközben tanulnak a gyerekeikkel, háztartást kell vezetni, főzni – enni is kell otthon a gyerekeknek –, valamikor
közben és éjszaka dolgoznak, ráadásul van, akinek mindezek mellett még az idős
szüleinek is gondját kell viselnie. És mi lehet például Borsodban, azokkal a
mélyszegénységben élő gyerekekkel, ahol nemhogy internet, de még számítógépek
sincsenek, hogy részt vegyenek az online oktatásban?! A home office, ha
csapatban vagy, emberekkel dolgozol, akkor kivitelezhető technikai eszközökkel,
de egy nagyon ingerszegény közeget teremt, ami táptalaja a garantált befordulásnak, ez inkább a „magányos farkasoknak”
jó, mint például az online marketing szakember munkakörben dolgozóknak, akik
max a megrendelőjükkel diskurálnak. Mindenesetre ezt a helyzetet csak humorral
és kreativitással lehet átvészelni, ezekben mi magyarok szerencsére élen járunk. És ne feledd, disztingváld magad az embertársaidtól!
