Nem terveztem útibeszámolót írni Londonról, mert szerintem már mindenkinek a könyökén jön ki, de 1-2 szerelemhelyről azért írnék pár sort.
Tudtam, ha valaha Londonba megyek, akkor az egyetlen dolog, ahova biztos, hogy el kell mennem, az a British Museum. Leírhatatlan érzés volt látni élőben azokat a műtárgyakat, leleteket, amiket gyerekkoromtól kezdve a történelmi, régészeti és művésszettörténeti könyvekben csak csodáltam, és szemrevételezni minden kis apró barázdát, megmunkálást - úgy érzi az ember, hogy megelevenedik előtte a történelem; - a kelta részlegen kb. örömtáncot jártam 😀.
 |
| Asszír relief |
És ha már a keltáknál tartunk, akkor a Big Bennél található egy szoborcsoport, ami Boudiccát, a kelta icénus törzs királynőjét és a lányait ábrázolja, ezáltal emléket állítva a Római Birodalom elleni felkelésüknek. Az Elveszett kard legendája c. film pont ezt a témát dolgozza fel, és az utolsó képkockák ezzel a szoborral zárulnak. Aki imádja a kelta mitológiát és kultúrát, annak mindenképpen látnia kell.
A másik kedvenc helyem, vagyis inkább helyeim, a nagy parkok, amik valóságos oázisok a beton dzsungelben. A Hyde Park olyan volt, mint valami elvarázsolt tündérkert: nagy virágú magnólia fák hullatták a szirmaikat, alatta turbékoló galambok, kis vízesés a háttérben, mellette 3-4 játszadozó mókus, aztán tavak, romantikus kis házak, rózsakertben szökőkút Diana, a vadászat istennőjének szobrával, kandelláberek gömb alakú üvegbúrával, Péter Pán szobor a park másik végében, és még sorolhatnám...
 |
| Diana |
 |
| Kérek szépen még kesudiót! |
 |
| St. James's Park |
 |
| Victoria st. |
 |
| Royal College of Music |
 |
| Royal Albert Hall mellett |
