Párizs és Bretagne
Ezúttal, rendhagyó módon, egy kis gasztro beszámoló következik a franciaországi élményeim alapján. Régi vágyam volt elutazni Franciaországba, felfedezni Párizst és Bretagne-t, és most áprilisban volt szerencsém összesen 1,5 hetet eltölteni a két helyen. Párizsban csokit macaronnal ettem, de hát mi mást tehet az ember macaronföldén?! Mielőtt neki vágtam felfedezni a helyi csokoládé boltokat, elolvastam Praliné Zsuzsi párizsi beszámolóit útikalauz gyanánt, de végül úgy döntöttem, hogy a fő cél Pierre Hermé, és minden más majd spontán szembejön velem, így is lett.
Pierre Hermé
Pierre Hermé egyik boltjába sikerült nyitás körül odaérni, így félig-meddig elkerültem a nagy sort. Alig vártam, hogy végre megkósolhassam a macaronokat, mivel sokan Pierre Hermé boltjait tartják az abszolút tökéletes macaron lelőhelynek. Azonban minden macarontölteléket tejszínnel készítenek, így csalódottan vettem tudomásul, hogy ki kell hagynom a kóstolásból. A csokik közül két tejmentes étcsokoládé bonbont kósoltam: mogyoró- és mandulakrémeset, Rutinak pedig két macaront vettem, ha már én nem ehetem meg, akkor legalább neki muszáj megkóstolnia alapelven. Egész finomak voltak a bonbonok, de nem voltam teljes mértékben elragadtatva tőlük. Azt hiszem, valahogy Ruti is így volt a macaronokkal... :)
Georges Larnicol
Larnicol csokiboltjai sűrűn behálózzák Párizs belvárosát, így úton-útfélen belebotlik az ember, aminek én különösen örültem, mert ez lett a kedvenc csokiboltom Franciaországban. Csokik, bonbonok, karamellek, cukrok, macaronok stb. széles választékát kínálják, és az embernek olyan érzése van, hogy be tudna oda költözni, és csak enni és enni, mert minden annyira ízletes és esztétikus. A csokik és a csokoládé bonbonok közül megkósoltam a karamell darabos étcsokit, az étcsokis mandulaszilánkot, olívás étcsokit és a mendiant-t. Nagyon tetszett, hogy a csokikat magának válogathatta az ember, amit a végén lemértek, és az alapján kellett fizetni. A macaronok közül szintén több félét kósoltam: áfonyásat, framboise-t, rószásat, pisztáciásat, sóskaramelleset, csokoládésat stb. A tésztájuk egyes boltokban száraznak tűnt, és némelyik íz sem volt tökéletes (a rózsásnak olyan íze lehetett, mint a nagymamám rózsa kölnijének, legalábbis illat alapján), viszont ami hatalmas előnye a Georges Larnicol boltoknak, hogy vegán macaronokat árulnak, és ennek köszönhettem én is, hogy ennyiféle ízt megkósolhattam.
 |
| karamell hegy |
Ladurée
A Laduréet már ismerem Rómából, akkor ott nem voltam tökéletesen elégedett vele, mert a macaron héjak szárazak voltak, de most szerencsére tökéletes volt a tészta és a krém is. Két macaronjuk volt tejmentes: a málnás és a meggyes, így a választott dobozomnak megfelelően 3-3 darabot kértem belőlük, és összesen fizettem 20 euró körül.
Próbálkoztam még bolti táblás csokikkal is, de azok nem igazán jöttek be. Példának okáért, vettem egy madagaszkári étcsokoládét, de annyira erőteljes, füstös íze volt, hogy egy kockánál többet nem tudtam megenni. Ennek következtében madárlátta csokivá avanzsálódott, és Rol ette meg, mert neki pont azért ízlett, amiért nekem nem :).
És akkor most következzen Bretagne. Bretgane igazi szerelem volt első látásra még gyerekkoromban, és alig vártam, hogy egyszer felfedezhessem. Bretagne-ban van egy hagyományos étel a galette, ami amolyan palacsintaféleség, csak hajdinából készül és sós, feltétként pedig általában tojással, sonkával és reszelt sajttal szolgálják fel négyzet alakúra hajtogatva. A legelső galette élményemet Rutinak köszönhetem, ő csinálta meg tojással és sonkával, majd Saint-Maloban ettem a sonkás verziót. Erről sajnos nincs saját fotóm, ezt nem is értem, hogy létezik...:D
 |
| Kép forrása: http://www.foodrenegade.com/breton-galette-recipe/ |
Hédében van egy bio pékség, ahol életem legfinomabb kenyerét volt szerencsém enni. A kenyér tésztája masszív textúrájú, és már önmagában is ízletes, de a kenyér ízvilágát a benne található mogyoró, dió, mandula, füge, aszalt sárgabarack és mazsola adja meg. Annyira isteni volt, hogy haza is kellett hoznom belőle, amit simán megtehettem, mert a kenyér elkészítésének köszönhetően 3-4 napig fogyasztható. A briós is megér egy külön misét, annyira foszlós és finom, természetes ízű volt a tésztája, ráadásul külön örültem, hogy nem lehetett érezni az élesztőt vagy azt az édes ízt, amit a tej/ tejpor ad a legtöbb édes kalácsnak.
A legfinomabb péksüti, amit valaha ettem díjat pedig a mandulás croissant nyerte. Hédében egy másik kis pékségben lehet venni, ezért gyakran betértünk oda is. Hagyományosan a darált mandulát és a cukrot (egyes helyeken egy kis keserű mandula aromát is adnak hozzá) egy kis vajjal kikeverik, ami sütés közben olykor túlcsordul a tésztán, és finom ropogósra sül, míg belül puha, krémes marad. A tetejére szeletelt mandulát szórnak, és porcukorral hintik meg. A legfinomabb mandulás croissant-t Rennes-ben kaptam Rutitól: croissant kérge karamellizálódott, és a szeletelt mandula meg volt pörkölve. Amikor hazajöttem, letargiában voltam, hogy mi lesz velem croissants aux amandes nélkül, amíg Ruti fel nem világosított, hogy itthon is van francia pékség, az Á table!, ahol igazi francia receptek alapján készítik a sütiket (azt meg kell jegyeznem, hogy az áraik párizsi kaliberűek, de megérik). Mondanom sem kell, hogy az elmúlt napokban minden reggel ott indítottam a napot, és 1-2 mandulás croissant, vagy a kuglóf formájú brióst, vagy az erdei gyümölcsös és mandulakrémes briós szeletet szereztem be.
 |
| mandulás croissant |
 |
| Madeleine |
Szuvenírként vásároltam egy breton receptes könyvet, ami ugyan franciául van, de annyira megtetszettek benne az ételek és a desszertek, hogy úgy voltam vele, majd szótárazok. A fő szuvenír, amit nagyon be akartam szerezni magamnak, az a canelé réz foma, de a 10 euro/db ár eltántorított a tervemtől, de ami késik nem múlik. Még biztosan visszamegyek, annyira csodálatos Párizs, Bretagne pedig annyira mesebeli a kőházaival, a középkori falvaival, az olykor azúr színű, máskor borús, sötét kék tengereivel, a fel-felbukkanó végeláthatatlan repcemezőivel, hogy valahányszor rágondolok, elfog az érzés, hogy vissza kell mennem.
Íme egy kis további képes beszámoló Párizsról és Bretagne-ról:
