Sophie's Wonderland: augusztus 2019

Aki ismer, tudja, hogy Tihany nagyon a szívem csücske, ha lehetne, instant odaköltöznék. Már párszor megfordultunk a félszigeten, és írtam is korábban róla ITT, így most csak pár információt és benyomást osztok meg az olvasóval.

Tihany a XVI. század végéig sziget volt a Balaton közepén, ugyanis a tó vízszintje méterekkel magasabb volt a jelenleginél, és a tóba nyúló félsziget nyakát víz borította, ennek következtében csak csónakkal lehetett megközelíteni.

Tihany tényleg olyan, mint valami elvarázsolt tündérsziget, ahol a Balaton türkiz színű vizében a tó tündére, Sió lakik, a gyíkok és a szitakötők mini sárkányként cirkálnak földön és cikáznak a levegőben, a Csúcs-hegy és az Apáti-hegy pedig úgy tornyosulnak masszívan az ég felé, mintha gyomrukban óriások álmát vigyáznák.

A Levendula Manufaktúra működtetésében az Illatok Háza nagyon szuper – ott jártunkkor még tesztüzemben működött – „Illatos Időutazás Kiállítás” c. tárlatnak ad otthont, ami a tihanyi levendula történetét mutatja be nagyon dizájnos kiállítási elemekkel és fotókkal, informatív körbevezetéssel, a szappankészítő műhely bemutatásával, láthatjuk a padláson száradni a levendulacsokrokat, az emeleten pedig a vintage stílusú Enteriőr Shopban és Parfümériában pedig jól be is vásárolhatunk. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert Tihany és a levendula fogalma összefonódott, de azt kevesen tudják, hogy a gyógynövény csak alig egy évszázada fordul elő a félszigeten. A honosítás a neves gyógynövénykutató, dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája hasonlóan alkalmas lehet levendulatermesztésre, mint Dél-Franciaország tengerhez közeli területei, ahol a híres francia levendula ültetvények is találhatóak. Bittera 1926-ban bérbe vett egy nagyobb legelőterületet illóolaj növénytermesztés céljából a tihanyi bencésektől, akik maguk is elkezdtek levendulát termeszteni a későbbiekben. A Csúcs-hegy napos oldala és megfelelő minőségű talaja kiválóan alkalmas volt levendulatermesztésre, azonban előkészítő folyamatokat igényelt: ki kellett szedni a földből a köveket, kiirtani a bozótost, és az Apátság kérésére mandulafákat kellett a levendula közé ültetni (végre megtudtuk, mit keresnek a mandulafák a levendulásban). Bittera a szaporítóanyagot Franciaországból hozta, és az 1926-os levendulatelepítés pár év kitartó gondozásával meghozta gyümölcsét, vagyis ebben az esetben inkább illatos virágait. Mivel a levendulát kizárólag illóolaj lepárlására termesztették, így Bittera készíttetett 3 réz lepárlót a feldolgozásra, amit a levendulamező közelébe szállíttatott, mert a közvetlen és azonnali feldolgozást, lepárlást tartotta a legeredményesebbnek az illóolaj magas minőségű kinyeréséhez.

Fotók az illatos időutazásról:

Szerzemények a Levendula Manufaktúra boltjaiból: a levendulacsokor alap (palántát szerettem volna, de tekinteve a 35 fokot, és hogy egy darabig nincs lehetőségem elültetni, le kellett róla mondanom), jázminos, levendulás és bio fahéjas-narancsos szappan (ennek a nagy részét már elajándékoztam), és a cseresznyés parfüm mini kiszerelésben - variáltam a jázminos és a cseresznyés között, mert korábban jázmin parfümöm volt, amit imádtam, de a cseresznyés olyan fás, orientális hatású volt, hogy az az érzésem támadt, mintha gyümölcshúsától megvált cseresznyemagokat szárítottak volna ki hozzá a tihanyi napsütésben, és ezek az apró maghéjak magukba zárták a levendulamezők, a tó vizének és az erdő fáinak frissességét minden illatával együtt, és ezt párolták le valami titokzatos módon, így hát, ez lett az "utazós" parfümöm. Igazából már alig várom már a karácsonyi vásárt, hogy a Vörösmarty téren vagy bazilikánál lévő sátruknál szert tehessek az egyik kincsekkel teli, diótörős ajándékdobozra.

Az egyik nap a Belső-tó körül sétáltunk, igaz csak este 7 körül, mert akkor is még 31 fok volt, de a látvány miatt megérte: sűrű nádas, legelésző szürkemarha gulya, ürgefütty, a felkelő Hold és egy, a Nyereg-hegy felett felemelkedő hőlégballon kísérte az utunkat, miközben csodálatos látvány nyílt Tihanyra.

A másik nap Bittera Öreg levendulását, a Csúcs-hegy oldalában céloztuk meg, de a leágazásnál rossz felé vettük az irányt, így az Őrtoronynál lyukadtunk ki az Apáti-hegyen. Ha már ott voltunk, felmentünk a kilátóba, hogy végig pásztázzuk a Balatont, a Belső- és a Külső-tavat és persze Tihanyt, és itt realizáltuk, hogy ez bizony tényleg tündérország. A kilátó mellett, az Öreg levendulás irányában kicsi, kőhalom „erdőt” pillantottunk meg, amiről nekem egyből a skóciai Fairy Glen jutott eszembe, ahol ezeket a hely tündéreinek építik ajándék gyanánt, ekképpen raktam egy kicsi kőhalmot a mi balatoni tündérünknek, Siónak is.

A Levendula Fagylaltozó a kedvencem, de itt tartózkodásunk alatt rövid időre átszoktunk az apátság tövében található Bodza Fagylaltozóra, mert nem tudtam leszakadni a narancsos étcsokoládé fagyijukról, ami tejmentes és ráadásul még gluténmentes tölcsérük is volt, de még szintén említésre méltó a bodza, a homoktövis, a mentás málna, igazából mindegyik.

Az Apátsági Rege Cukrászda kilátása páratlan, persze a hely nem olcsó, de egyszer mindenképpen el kell ide jönni és sütit enni, közben pedig gyönyörködni a Balatonra nyíló panorámában, levendulás krémest enni és hallgatni a háttérben szóló kellemes muzsikát, érdemes nyitásra érkezni a tömeg elkerülése érdekében.

És a kedvenc helyünk a Tündérsziget, ahol reggelit a nap bármely időszakában ehetsz, van gluténmentes, paleo etc. kínálat, nagyon hangulatos hely és kedves a kiszolgálás… és persze ejtsünk szót a levendulás fröccsről, mert az itteninek párja nincsen.

Még anno az egyik könyvesbolti barangolás alkalmával találkoztam a Helka-trilógia történetével Nyulász Péter tollából a mese részlegen (hát, hol máshol?!), és beleolvastam: Balaton, Tihany, tündérek, és nyilván egyből a kosaramban landolt. Bányász Attila nagyon jó összefoglalót írt ITT, így aki Helka és a Balaton legendáinak a nyomába szeretne eredni, ajánlom első körben ezt, majd természetesen a könyvek elolvasását.