Karácsony receptre

Rumos-gesztenyés és aszalt szilvás-marcipános bejgli

Ezzel a poszttal szeretnék mindenkinek nagyon boldog, varázslatos, szeretetben és persze süteményekben gazdag karácsonyt kívánni! 😊

Az elmúlt egy hétben, ha tehettem, kerülőúton mentem haza a munkahelyemről, útba ejtve a Váci utcához és a Vörösmarty-térhez közel eső kis utcácskákat, ahol a kandelábereken elnyúló csillag és harang alakú karácsonyi világítást és az éttermekből kiszűrődő ünnepi muzsikát turisták nélkül élvezhettem, majd belevetettem magam a karácsonyi vásár forgatagába, ahol puncs, forralt bor, sült gesztenye, mézes- és kürtőskalács illat egyvelege örvénylik láthatatlanul az emberek között. Megannyi fényfüzérrel díszített bódé különféle portékával, és a kedvencem a Szent István Bazilika és  a Gerbaud cukrászdafalán látható fényfestések: elkezdődik az egész falat betöltő fényjáték, és az ember hipp-hopp egy mesevilágban találja magát, ahol a diótörő vagy éppen a Mikulás gyára elevenedik meg, vagy csak karácsonyi témájú színek és formák követik egymást.

A karácsony nem múlhat el bejgli nélkül. A glutén- és tejmentes Szafi receptet csináltam meg, ami ITT olvasható. A töltelékek az én szájízem szerint készültek, a két kedvenc alapanyagommal.

Töltelék hozzávalók:

200 gr gesztenyemassza

20 gr vaníliás margarin

rum(aroma) - opcionális

200 gr marcipánmassza

pár szem aszalt szilva

édes fehér bor - opcionális

Gesztenyés:

A tésztát összeállítom a recept instrukciói alapján, majd állni hagyjuk, addig elkészítjük a tölteléket. A kiolvadt gesztenyét lereszeljük és elkeverjük a szobahőmérsékletű margarinnal, majd hozzáadjuk a rumot is.  

A tésztát kinyújtjuk 20x25 cm-es méretűre, rákenjük a tölteléket úgy, hogy a széleitől 1,5 cm-t, illetve a felső végétől pedig 3,5 cm-t szabadon hagyunk. Nem szabad durván megpakolni töltelékkel, mert különben kiszakadhat a tészta, vagy a rúd olyan kis dagadék lesz, mint az enyém 😀. Miután rásimítottuk a tölteléket, behajtjuk a két rövidebb végét, majd elkezdjük feltekerni a hosszanti oldalától. A tekercset olajozott sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. Lekenjük tojássárgájával, amit ezt követően hagyunk megszáradni, majd tojásfehérjével is lekenjük, és ezt is hagyjuk megszáradni - ettől lesz szép márványos, és persze, mint tapasztalatlan bejgli sütő én ezt csak az elkészítése után tudtam meg, így az enyém nem lett márványos 😡. A bejglit két ujjnyi közönként villával megszurkáljuk, hogy a gőz távozni tudjon, és a rúd ne pukkadjon szét, majd a Szafis receptnek megfelelően sütjük ki.

Aszalt szilvás-marcipános:

Az aszalt szilvát egy nappal előtte félbe vágjuk és édes fehérborba áztatjuk. A marcipánt két folpack között kinyújtjuk egy kicsit kisebb méretűre, mint a tészta, ezt követően pedig ráhelyezzük, és a marcipánba nyomkodjuk az aszalt szilvákat, majd a korábban leírtaknak megfelelően formázzuk és sütjük.

Alig vártam, hogy végre karácsonyi témájú történetet olvashassak, hogy megalapozza a hangulatomat, és nagyon kis szívet melengető, könnyű olvasmánynak bizonyult a Karácsony receptre c. regény. A charlestoni (Dél-Karolina) 94 éves matróna, Theodora szemüvegén keresztül látjuk a karácsonyt, amit korából adódóan önkéntelenül is összehasonlít, vagy inkább kontrasztba helyez a gyermekkora, vagyis az 1920-as évek  idillikus karácsonyával. Theodorának csak egy kívánsága van, hogy legyen karácsonyi légkör, ami a kedvességről és a szeretetről szól, nem pedig a dollárral mért ajándékokról és egymás szapulásáról, ezért elhatározza, hogy a négy generációs civakodós családja számára megidézi a karácsony "szellemét", amiben segítségére lesz a partvidéki felszabadított rabszolgák varázslata és mágiája. Csodák márpedig vannak, és "minden családnak jár a varázslat!" A Tiszta Lap puncsot és a Kibékítő tojáslikőrt pedig mindenkinek melegen ajánlom, szintén csodákra képes a fogyasztásuk, tekintve az emberi kapcsolatokat... A könyv végére a XX. és a XXI. század eleji karácsonyok közötti kontraszt feloldódik, és a kettő harmonikus egysége jelenik meg. A könyvben majd' száz oldal recept is található, arra az esetre, ha a regényben szereplő puncshoz, mentás whiskheyhez, kekszekhez, fondantos pekándióhoz és püspökkenyérhez kedvet kapnánk. 

Tuti elolvasom még ezt a könyvet, és alig várom, hogy film készüljön belőle.

A könyv mellett még a tél színeiben és díszeiben pompázó Prágáról készült fotók nézegetése hozta meg az igazi karácsonyi hangulatot, illetve az alábbi különböző stílusú és témájú zenék, amiket szívesen ajánlok az olvasó figyelmébe is:

Variációk forró csokira

„Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.”

Mézeskalács fűszeres, chilis, mentás, fahéjas, mogyorós, karamellás - a forró csoki ízesítésére végeláthatatlan variációk vannak, úgyhogy alább bemutatom az én kedvenceimet (van pár ötletem, így biztos bővülni fog még ez a bejegyzés karácsonyig).

Az idei novembernek sok minden írható a számlájára, az én esetemben ez sok csokoládét, 6-8 doboz étcsokis mandulaitalt, 4-5 flakon tejszínhabot jelent. Hó nem volt, hideg és eső annál inkább, és mit lehet ilyenkor tenni? Az ember jól betakarózik, forró csokit szürcsöl és közben egy jó könyvet olvas, és ha sikerrel jár, akkor átolvassa magát decemberbe, amikor már remélhetőleg nagy pelyhekben hull a hó, ami porcukorként beborít mindent, és valami kis érzés, amiben a vágyakozás és az ünnepi keveredik, el kezd mocorogni, majd nőni az emberben, ahogy közeledünk a karácsony felé...

A forró csoki alapja nálam minden esetben az étcsokis mandulatej, 70%-os étcsoki és vegán tejszínhab, ehhez nincsenek leírt arányok/szabályok, attól függ a mennyiség, hogy éppen sűrűbb vagy kakaósabb verziójú forró csokihoz van kedvem. A tetejére pedig mindenféle fűszert lehet még pluszban tenni: reszelt tonkababot, fahéjat, kakaóport, vagy marcipánt, pillecukrot stb.

  

Bailyes-es Forrócsoki
Az unokatestvéremtől Baileyst kaptam Ausztriából, de nem is akármilyet, tejmenteset, ami mandulatejből készült! Egy üveggel már novemberben bepusziltam, úgyhogy a másodikkal már csínján bánok.😆 Egy felest elkeverünk a forró csokiban, megspékeljük egy kis fahéjjal, és már kész is. Ezt hidegen is fogyaszthatjuk, ugyanolyan finom.

Mandulalikőrös
Az Olaszországban élő unokatesómtól kaptam mandulalikőrt, ami az egyik legjobb "betét" a meleg csokiba, jól kijön az íze, rá egy kis tejszínhab, a tetejére reszelt tonkabab, és egy kis cantuccini - tökéletes kombináció. És természetesen ez a verzió is fogyasztható hidegen.

Marcipános
Mivel a marcipán az egyik kedvenc desszertem, így evidens volt, hogy a forró csokiba reszelt változata is kedvenc lesz. Étcsokival borított marcipánrudat szoktam a forró csokiba reszelni, majd jól elkeverni. 

A marcipánról és a mézeskalácsról mindig A Babaház úrnője c. XVII. századi Hollandiában játszódó regény jut eszembe, amiben Nella anyukája marcipán figurákat formázott, a cukrász házaspár mézeskalácskákat sütött, Cornelia pedig különleges holland ételeket és süteményeket készített - a mandulás borlevest egyszer meg kell csinálnom! Persze nem(csak) attól nagyszerű ez a könyv, hogy az étel leírások segítségével az ízeket a szánkban, az illatokat pedig az orrunkban érezzük, hanem maga a történet leírás miatt, és az azokhoz adott karakterek és eszközök miatt: minden főszereplője saját vágyainak fogja, akárcsak Beppó, Petronella madárkája a ketrecben, csak ebben az esetben a ketrec a XVII. századi társadalom, vallási - és jogrendszer. És mindebben az a legszebb, hogy hiába telt el megannyi emberöltő, több évszázad, ezek az emberek a mai világban is ugyanígy meg lennének bélyegezve. 

Levendulás
A levendula a forró csoki szezonból sem maradhat ki: felmelegítem az étcsoki mandulatejet, szórok bele egy kis szárított levendulát, majd amikor eleget ázott a tejben, leszűröm. A tetejére, a tejszínhabra is lehet szórni szárított levendulát, nagyon finom a habbal.

Fahéjas
Utoljára hagytam a legegyszerűbb és a legnagyszerűbb forró csokit, a fahéjasat. Én ebbe őröltet szoktam keverni, egészet pedig áztatni, isteni finom! 😀 A képen Joanne Harris dedikált Csokoládé c. könyve látható, amiből a fenti idézetet is kölcsönöztem. Ez az egyik kedvenc könyvem: ötvözi a csokoládét és a varázslatot. A Csokoládé egy triológia első része, mindegyik könyv kicsit más történetre, városra, életkörülményekre fűzi fel a regény gerincét, és ettől különlegesek, de az első rész a kedvencem, bármikor előveszem, és elolvasom. Az írónő, Joanne Harris még jó pár évvel ezelőtt járt az Alle Libriben, ahol interjút adott, majd dedikált is: stílusosan csak annyit írt, hogy "bon appetit". Itt tudtam meg, hogy a Csokoládé c. film forgatása közben Johnny Deppnek nem esett ínyére kézműves csokoládét enni, mert az amcsi zsíros csokikat preferálja, hát itt ért véget a szerelmünk, haha 😀

Szuper ehető ajándékok lehetnek a különböző formájú csokikák, amik forró csoki alapként szolgálhatnak. A tavaly beszerzett imádom házikók forma mellé, idén vettem egy Hold-Nap formájút is - ezüst és arany színű lüszterpor segítségével ilyen szuper csokoládét lehet varázsolni. A formába öntés után a még folyékony csokira fahéjat, mézeskalácsos vagy egyéb fűszert szórunk, majd szilárdulás után bármikor felhasználhatjuk tejben felolvasztva.

 

Aki ebben a postban nem találta meg a számára szerethető verziót, íme még pár variáció:

: