Sophie's Wonderland: július 2019

Guaita torony

San Marino egy elvarázsolt középkori mesevilág az üveghegyen lévő három tornyával, ahonnan ellátni az Óperenciás tengerig, a szűk, sikátorszerű utcáival, az időnélküli kőépületeivel. A hegyről nyíló kilátásról pedig ne is beszéljünk, órákig tudtam volna gyönyörködni benne.

San Marino Köztársaság a világ legkisebb országai közé tartozik, amit körül ölel Olaszország, vagyis enklávé, csakúgy, mint a Vatikán. A miniállamban a Monte Titano tetején található San Marino város maga is. Riminiből 10 euro a menettérti buszjegy, és kb. 45 perc alatt ott is voltunk. Reggel mentünk, este jöttünk – 1 nap bőven elég volt arra, hogy mindent megnézzünk. 10 euro körüli összegért kombinált belépőjegyet lehet venni, amivel a két látogatható tornyot is megnéztük többek között, és sokkal jobban jövünk ki anyagilag, mintha mindenhova külön megvettük volna a belépőjegyeket, így mindenképpen érdemes megvenni. A főtérről minden nevezetesség könnyen bejárható.

Guaita (Rocca) torony

Ez a legszebb torony, ahogy a legelső fotó is mutatja. Érdemes bejárni, felmenni a toronyba, mert ellátni a tengerig, belátni a környező területeket, és nem utolsó sorban fotókat lehet készíteni a Cesta toronyról. Nem egyszerű lemászni a létrán a toronyból – csak szólok.

A Guaita belső udvara

Cesta (Fratta) torony

A Guaitától 10 perc séta a Cesta torony, ahol az ott található fegyvermúzeum több évszázadnyi fegyverarzenált foglal magába. Innen lehet a legjobb fotókat csinálni a Guaita toronyról.

Montale torony

Ez a harmadik torony, ami el van zárva a látogatók elől, így csak magányosan áll az orom szélén. A hegyen keresztül egy erdei ösvény vezet oda, itt-ott kandelláberekkel szegélyezve, így nekem muszáj volt arrafelé kirándulnom.

A Montale torony felé vezető út

Montale

Basilica di San Marino

A neoklasszikus stílusú templomba ingyenes a belépés, mindenképpen érdemes megnézni a belső térkialakítást, szobrokat és festményeket.

Basilica di San Marino

Szent Ferenc Templom és Művészeti Galéria

Az óváros tér kapuján átlépve találtuk szembe magunkat a templommal, ahova ingyenes a belépés, a galériába pedig érvényes a kombinált belépő. Akit érdekel, itt számos vallási témájú festményt, szobrot és egyéb kegytárgyat nézhet meg, amik San Marinohoz kapcsolódnak.

Museo di Stato

Az állami múzeum San Marino történelmét mutatja be régészeti leletek, középkori tárgyak, festmények és szobrok segítségével. Ide sajnos zárás előtt futottunk be, de több idő kellett volna, hogy a 4-5 szintet bejárjuk és mindent megnézzünk.

Palazzo Pubblico

Városháza és Parlament, ami a XIX. sz.-ban épült, a kombinált belépőjeggyel látogatható.

Palazzo Pubblico

Egy finom ebédre vagy vacsorára ajánlom a Springarda nevű helyet, ahol nagyon finomakat ettünk és rendkívül kedves kiszolgálásban volt részünk, és a kilátás...

Viszlát, San Marino!

Helyi forgalomirányító

Museo della Tortura

Ponte Vecchio, Firenze

Soha ne mondd, hogy soha! Korábban már jártunk Olaszországban, Rómában, és azt mondtuk, hogy "ide sohasem jövünk vissza, sőt még átszállni se fogunk itt", és ha rajtam múlt volna, akkor idén biztos, hogy nem ide jövünk nyaralni, de nem lehet mindig az, amit én szeretnék - ez volt a szerencse. Persze motoszkált a fejemben, hogy a Marokkóban megismert svéd-finn házaspár, aki a világot bejárta, miért éppen Toszkánába szerelmes olyannyira, hogy tizennégyszer jártak ott.... de ezt az utazásunk alatt gyorsan megértettem.

Egy egész hetet töltöttünk el Rimini egyik üdülőkörzetében, ahol a tengerparttól 2 perc sétára szálltunk meg, és igazi tengerparton napozós-fürdős nyaralásnak indult, vagy hát indult volna, ha én képes lennék napokig csak heverészni. Mit lehet tenni, ha az egyik fél tengerparton fekvős és a másik felfedezős, városnézős? Elárulom, kompromisszumot kötni: 1 nap utazás, 1 nap tengerpartozás, ami alatt ki lehet pihenni a sok km mászkálást. Így utaztunk el Firenzébe és San Marinoba (utóbbiról írok majd egy külön posztot), utolsó nap pedig Rimini óvárosába. Persze, én még szívesen elmentem volna Ravennába vagy Anconába, de le voltam szavazva. (Bologna nagyon közel van, és kézenfekvő lett volna ellátogatni oda is, de nekünk nem bejövős város, így kihagytuk).
Rimini tengerpartjának egyes szakaszai kagylószőnyeggel borítottak, a zöldes színű tengerben pedig tarisznya- és remeterákok kavircolnak, erősebb hullámzáskor pedig lilás medúzarajok sodródnak a szárazföld közelébe rengeteg csípést okozva az úszoknak. Estefelé érdemes sétálni a tengerpart melletti sétányon is, mert a levendula- és rozmaringbokrok beillatozzák az utunkat, amerre csak járunk. Éjszaka a tengerparti bazárok, bárok és éttermek mentén nagyon nagy forgatag támad hangos diszkó zenével, így mi inkább a tengerparti piknikezést választottuk bámulva a naplementét, a tengerhullámokat és a felkelő Holdat.

Rivazzurra, Rimini

Rimini

Kicsi kikötőváros és nyaralóhely, amit i.e. III. sz. alapítottak a rómaiak Arimunium néven, de már előtte is lakták a területet görögök, gallok és etruszkok.

Rimini kikötője

Ahhoz képes, hogy egy kis város, rengeteg látnivaló van, így most csak azokról írok, amik nekem nagyon tetszettek. Az óváros szélén áll az Arco di Augusto Észak-Olaszország legrégebbi, még fennmaradt diadalíve.

Az Archo di Augusto és a Piazza Tre Martiri, Rimini

A Tiberius híd 2000 éves és még ma is áll, Augustus császár idején kezdték el építeni, majd Tiberius idején fejezték be, ezért hívják Ponte di Tiberonak vagy Ponte di D'Augustonak. A hídon két oldalt van gyalogos forgalom, de a kövek simára vannak koptatva és csúszósak.

Tiberius híd, Rimini

Mindezek ellenére megéri átkelni, mert ott található a Borgo San Giuilano negyed, ahol a korábbi halászházakat felújították, így ez a rész nagyon színes, festményekkel díszített kis hangulatos házakkal büszkélkedhet.

Borgo San Giuliano, Rimini

Az óvárosban van egy nagyobb tér, a Piazza Cavour, amit kis kávézók és éttermek szegélyeznek, és bal oldalt, hátrébb található a Gelateria il Castello fagylaltozó, ahol a legfinomabb olasz fagyikat ettük, a vegán mandula, perui csokoládé és mangó ízek isteniek.

Piazza Cavour, Rimini

Firenze

Firenzét egyszer mindenképpen meg akartam nézni, így a harmadik nap vonatra szálltunk hajnalban, hogy 9 órára odaérjünk. A vonatjegy ára elég borsos, így a kicsit hosszabb utat választottuk fele annnyiért. Biztos vagyok benne, hogy az út egyharmadát különböző hegyek gyomrában átutazva töltöttük, de ezt leszámítva Toszkána gyönyörű: völgyek-dombok váltakozása, égigérő ciprusfák, olajfák a dombok oldalában, látszólag lakatlan, hangulatos kis települések. És Firenze. Firenze szerelem. A reneszánsz az egyik legkedvesebb művészettörténeti korszak számomra, és mivel Firenze "A reneszánsz bölcsője", így alig várom, hogy visszamenjek több napra, és mindent megnézzek, mert ez az egy nap csak arra volt elég, hogy szerelembe essek a várossal. Délelőtt körbesétáltuk az óváros részt, megnéztük a firenzei dómot (persze csak kívülről, mert a sor a dóm háta mögé kígyózott, ide biztos, hogy nyitás előtt fél órával kell érkezni), a Piazza della Signiorát, majd délben az Uffizi Képtárba mentünk, ahová még utazás előtt megvettem az online jegyeket. Botticelli, da Vinci, Michelangelo, csak hogy pár nagyobb nevet említsek, akiktől műalkotásokat láthattunk, és az épület a falfreskóival is megér egy misét, bár néha úgy éreztem, hogy a folyosóival és a teremből-termekbe nyíló kialakításával kész útvesztő. Tulajdonképpen az egyik kedvenc festményem, Botticelli Vénusz születése miatt mentünk, de nyilván ennél sokkal-sokkal többet "kaptunk".

Firenzei dóm

A Szépművészeti Akadémiára (Galleria dell' Accademia), ahol többek között Michelangelo világhírű Dávid szobra is megtekinthető, már hetekkel előre sem volt jegy - bár visszagondolva, idő sem lett volna rá az Uffizi mellett.

A Piazza della Signoria volt Firenze főtere a középkorban, ami tele van számos fantasztikus alkotással, mint pl. a Neptun-kút, Dávid szobor másolata, Perszeusz és a Medúza-fej, a szabin nők elrablása, valamint itt található a Palazzo Vecchio, a városháza is.

Piazza della Signoria

A Ponte Vecchio, vagyis az öreghíd nagyon bohém az oldalában található kis színes házakkal, ékszerboltokkal. Az Uffiziből pedig egyenesen csodás a kilátás rá (lsd. nyitókép).

Ponte Vecchio, Firenze

Alig várom, hogy visszamenjek. Csak az a probléma, ahogy kedvesen szoktam kapni az ívet: "Egy fél élet nem elég arra, amennyi helyre Te el akarsz menni, nem hogy még vissza is térjél". Ezért, ha valaki rendelkezik hopp-porral, vagy bármilyen teleportáló eszközzel - bár egy tér-időutazó gép még jobb lenne -, vagy csak szimplán évi 3 hónap felesleges szabadsággal, és szívesen nekem ajándékozná, legyen szíves, szóljon.

Na jó, ha valaki autóval vagy vonattal szeretné bejárni Olaszországot a Velence-Róma tengelyen olyan állomásokkal, mint Assissi, Perugia, Foligno vagy Gubbio, akkor jelentkezzen nálam Utas és Holdvilág jeligével.

***