Sophie's Wonderland

2019. szeptember 8., vasárnap

Tirol

Azt gondoltuk, hogy augusztus még elég meleg nyári hónap és tökéletes idő, hogy unokatesómék invitálását elfogadjuk és meglátogassuk őket Tirolban, hát tévedtem: ősz volt, pedig figyelmeztettek, hogy a tavasz-ősz skálán minden évszakra készüljünk, szeptemberben pedig már a hó is leesik a hegyekben. Azt hiszem, még sohasem örültem ennyire egy meleg esőkabátnak, ami egészen hazáig kísért.

Meg kell említenem az unokatesóm féle vendéglátást, mert akárhol jártunk eddig, ilyenben még nem volt részünk: minden reggel terülj-terülj asztalkámmal fogadott minket, minden, mi szem-szájnak ingere, ízlésesen tálalva. És mennyi tej- és gluténmentes áru… azóta is arról a császármorzsáról álmodozok, amit akkor és ott ettem barna cukorral elkészítve, baracklekvárral megspékelve….. A mandulából készült vajkrémekről és sajtokról meg ne is beszéljünk.

Mariasteini vártemplom

Mariastein

Minden reggel alig vártam, hogy elhúzhassam az erkélyajtó függönyét és megfigyelhessem, ahogy a hegy oldalában a fákat beburkolja a ködfelhő, majd szépen lassan a Nap térhódításával visszakúszik az otthonába, a hegyek tetejére.

Mariastein

Mariastein egy alig 350 lelket számláló kis település, ami egy mély völgyben található és körös-körül fenyvesekkel-tölgyesekkel tarkított 1600 méteres égig érő hegyek ölelik, ahonnan kristálytiszta vizű patak ered és végig csörgedezik a völgyben futó házikók mentén. Tirol az a tartomány, ahol a falvakban minden rendezett porta csinos, takaros kis házat fog közre, aminek az erkélyein fürtökben lógnak a színes, tölcsérvirágok. Az itt-ott felbukkanó, frissen nyírt, üde, zöld színű tisztások mindegyikét fekete, fehér, cirmos vagy éppen teknőc tarka folt törte meg, jelezve, hogy birtokba vették a helyi egerészek.

Mariastein

Nagyon jókat lehet kirándulni a friss levegőn: dombra, hegyre fel – völgybe le, és ezek számtalan ismétlése, közben lehet élvezni a friss levegőt, nézni az odvas, mohás fákat, amik kísérik az utunkat, hallgatni a madarakat, és minden második isten háta mögött lévő kisebb-nagyobb házikóra rábökni, hogy „á, ide akarok költözni”. Nem csak a természet szépsége vonzza az ide látogatókat, hanem a sziklaoromra épült középkori vár is, ami a településről kapta a nevét. A mariastein-i vártemplomhoz már a középkor óta rendszeresen zarándokolnak el az emberek, és számos legenda is fűződik a helyhez. A vártoronyba csigalépcsőn lehet felmenni 150 lépcsőfok megmászásával, ahol az utunkat végig a betonlépcső aljára felfestett angyalok kísérik, és ahogy az ember nézi a különböző fürtös, színes, pozsgás arcokat, az az érzése támad, hogy a spirálban végtelenítve vannak, pedig itt-ott egy-egy lépcsőfok meghosszabbítva helyet ad a pihenésnek az ablakfülkékben, és az egyes termek megtörik a csigavonalat, egészen addig, amíg el nem érjük a tetejében található keresztelőkápolnát, valamint egy szinttel feljebb, a legfelső emeleten pedig a kápolnát magát, ami a vallási élet színtere. Lent, a vár tövében is található egy nyitott kápolna rész, aminek a bal oldalában található egy kívánság harang, amit szabadon lehet kongatni a kihelyezett kalapáccsal és közben kívánságokat listázni magunkban.

Kufstein vára

Kufstein

Erről a városról kapta a nevét az itt található vár, illetve a járás is, aminek a központja.

Kufstein vára jóval a város felé emelkedik, így legegyszerűbben a felvonóval lehet feljutni. A vár ma már múzeumként funkcionál, de színtere több helyi rendezvénynek, és itt található az egyik helyiségben a Hősök orgonája, ami több, mint 1800 sípból áll, és kilométerekre elhallani a városban, ha megszólaltatják, gyönyörűen ide-oda verődik a házak faláról, és félórán keresztül lehet élvezni az előadást, miközben az ember ül a téren és fagylaltozik, vagy sétál a városban. Magyar vonatkozásban meg kell említeni, hogy a magyar történelem és irodalom néhány alakja is raboskodott a vár Császártornyában: Rózsa Sándor, Wesselényi Miklós és Kazinczy Ferenc. Sajnos ez a rész le van zárva renoválás miatt, de majd legközelebb megnézzük. Egyébként kell idő bőven bebarangolni a várudvart, megnézni az állandó kiállítást és a kínzókamrákat is.

Kufstein

Kastélyok völgye

Rattenberg felé kastélyok övezik az utat. A matzeni vár kertjéhez kapcsolódik egy erdő, itt is érdemes egy nagyot kirándulni, mert itt-ott házak és kastélyok szegélyezik az utunkat, és ha szerencsénk van, akkor mókusok és rókák keresztezik az utunkat, a végén pedig beülni a hotelként üzemelő matzeni vár éttermébe kávézni és sütizni.

Matzen vára

Rattenberg

Rattenberg az üveg portékájáról híres kisváros: szélcsengők, dekorelemek, karácsonyi díszek, üvegpoharak és még sorolhatnám a végtelenségig. Van egy nagyon kellemes miliője a városnak, ahogy az út mentén a színes ódon házak váltakoznak, és nagyon megnézném, milyen lehet karácsonyi köntösben: feldíszítve égősorokkal, füzérekkel, mécsesekkel az ablakokban, kipakolt bódék karácsonyi árukkal, forralt borral és punccsal kínálva. Azt hiszem, ezt a hangulatot majd megidézem az itt kapott karácsonyi börgémmel, amibe 4 dl (!) forró csokoládé fér bele.

Rattenberg

A sort majd a hallstatti poszttal folytatom, addig is "pár" képet itt hagyok:

Kufstein

Máriastein vártemplom - nyitott kápolna

Mariasteini vártemplom - csigalépcső

Mariasteini vártemplom - keresztelő kápolna

Mariasteini vártemplom

Rattenberg

Mariastein

Mariasteini vártemplom - keresztelő kápolna

Mariasteini vártemplom - kápolna

Mariastein - Nem olyan, mint Weaslyék háza, az Odú?!

2019. augusztus 18., vasárnap

Tihany szerelem

Aki ismer, tudja, hogy Tihany nagyon a szívem csücske, ha lehetne, instant odaköltöznék. Már párszor megfordultunk a félszigeten, és írtam is korábban róla ITT, így most csak pár információt és benyomást osztok meg az olvasóval.

Tihany a XVI. század végéig sziget volt a Balaton közepén, ugyanis a tó vízszintje méterekkel magasabb volt a jelenleginél, és a tóba nyúló félsziget nyakát víz borította, ennek következtében csak csónakkal lehetett megközelíteni.

Tihany tényleg olyan, mint valami elvarázsolt tündérsziget, ahol a Balaton türkiz színű vizében a tó tündére, Sió lakik, a gyíkok és a szitakötők mini sárkányként cirkálnak földön és cikáznak a levegőben, a Csúcs-hegy és az Apáti-hegy pedig úgy tornyosulnak masszívan az ég felé, mintha gyomrukban óriások álmát vigyáznák.

A Levendula Manufaktúra működtetésében az Illatok Háza nagyon szuper – ott jártunkkor még tesztüzemben működött – „Illatos Időutazás Kiállítás” c. tárlatnak ad otthont, ami a tihanyi levendula történetét mutatja be nagyon dizájnos kiállítási elemekkel és fotókkal, informatív körbevezetéssel, a szappankészítő műhely bemutatásával, láthatjuk a padláson száradni a levendulacsokrokat, az emeleten pedig a vintage stílusú Enteriőr Shopban és Parfümériában pedig jól be is vásárolhatunk. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert Tihany és a levendula fogalma összefonódott, de azt kevesen tudják, hogy a gyógynövény csak alig egy évszázada fordul elő a félszigeten. A honosítás a neves gyógynövénykutató, dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája hasonlóan alkalmas lehet levendulatermesztésre, mint Dél-Franciaország tengerhez közeli területei, ahol a híres francia levendula ültetvények is találhatóak. Bittera 1926-ban bérbe vett egy nagyobb legelőterületet illóolaj növénytermesztés céljából a tihanyi bencésektől, akik maguk is elkezdtek levendulát termeszteni a későbbiekben. A Csúcs-hegy napos oldala és megfelelő minőségű talaja kiválóan alkalmas volt levendulatermesztésre, azonban előkészítő folyamatokat igényelt: ki kellett szedni a földből a köveket, kiirtani a bozótost, és az Apátság kérésére mandulafákat kellett a levendula közé ültetni (végre megtudtuk, mit keresnek a mandulafák a levendulásban). Bittera a szaporítóanyagot Franciaországból hozta, és az 1926-os levendulatelepítés pár év kitartó gondozásával meghozta gyümölcsét, vagyis ebben az esetben inkább illatos virágait. Mivel a levendulát kizárólag illóolaj lepárlására termesztették, így Bittera készíttetett 3 réz lepárlót a feldolgozásra, amit a levendulamező közelébe szállíttatott, mert a közvetlen és azonnali feldolgozást, lepárlást tartotta a legeredményesebbnek az illóolaj magas minőségű kinyeréséhez.

Fotók az illatos időutazásról:

Szerzemények a Levendula Manufaktúra boltjaiból: a levendulacsokor alap (palántát szerettem volna, de tekinteve a 35 fokot, és hogy egy darabig nincs lehetőségem elültetni, le kellett róla mondanom), jázminos, levendulás és bio fahéjas-narancsos szappan (ennek a nagy részét már elajándékoztam), és a cseresznyés parfüm mini kiszerelésben - variáltam a jázminos és a cseresznyés között, mert korábban jázmin parfümöm volt, amit imádtam, de a cseresznyés olyan fás, orientális hatású volt, hogy az az érzésem támadt, mintha gyümölcshúsától megvált cseresznyemagokat szárítottak volna ki hozzá a tihanyi napsütésben, és ezek az apró maghéjak magukba zárták a levendulamezők, a tó vizének és az erdő fáinak frissességét minden illatával együtt, és ezt párolták le valami titokzatos módon, így hát, ez lett az "utazós" parfümöm. Igazából már alig várom már a karácsonyi vásárt, hogy a Vörösmarty téren vagy bazilikánál lévő sátruknál szert tehessek az egyik kincsekkel teli, diótörős ajándékdobozra.

Az egyik nap a Belső-tó körül sétáltunk, igaz csak este 7 körül, mert akkor is még 31 fok volt, de a látvány miatt megérte: sűrű nádas, legelésző szürkemarha gulya, ürgefütty, a felkelő Hold és egy, a Nyereg-hegy felett felemelkedő hőlégballon kísérte az utunkat, miközben csodálatos látvány nyílt Tihanyra.

A másik nap Bittera Öreg levendulását, a Csúcs-hegy oldalában céloztuk meg, de a leágazásnál rossz felé vettük az irányt, így az Őrtoronynál lyukadtunk ki az Apáti-hegyen. Ha már ott voltunk, felmentünk a kilátóba, hogy végig pásztázzuk a Balatont, a Belső- és a Külső-tavat és persze Tihanyt, és itt realizáltuk, hogy ez bizony tényleg tündérország. A kilátó mellett, az Öreg levendulás irányában kicsi, kőhalom „erdőt” pillantottunk meg, amiről nekem egyből a skóciai Fairy Glen jutott eszembe, ahol ezeket a hely tündéreinek építik ajándék gyanánt, ekképpen raktam egy kicsi kőhalmot a mi balatoni tündérünknek, Siónak is.

A Levendula Fagylaltozó a kedvencem, de itt tartózkodásunk alatt rövid időre átszoktunk az apátság tövében található Bodza Fagylaltozóra, mert nem tudtam leszakadni a narancsos étcsokoládé fagyijukról, ami tejmentes és ráadásul még gluténmentes tölcsérük is volt, de még szintén említésre méltó a bodza, a homoktövis, a mentás málna, igazából mindegyik.

Az Apátsági Rege Cukrászda kilátása páratlan, persze a hely nem olcsó, de egyszer mindenképpen el kell ide jönni és sütit enni, közben pedig gyönyörködni a Balatonra nyíló panorámában, levendulás krémest enni és hallgatni a háttérben szóló kellemes muzsikát, érdemes nyitásra érkezni a tömeg elkerülése érdekében.

És a kedvenc helyünk a Tündérsziget, ahol reggelit a nap bármely időszakában ehetsz, van gluténmentes, paleo etc. kínálat, nagyon hangulatos hely és kedves a kiszolgálás… és persze ejtsünk szót a levendulás fröccsről, mert az itteninek párja nincsen.

Még anno az egyik könyvesbolti barangolás alkalmával találkoztam a Helka-trilógia történetével Nyulász Péter tollából a mese részlegen (hát, hol máshol?!), és beleolvastam: Balaton, Tihany, tündérek, és nyilván egyből a kosaramban landolt. Bányász Attila nagyon jó összefoglalót írt ITT, így aki Helka és a Balaton legendáinak a nyomába szeretne eredni, ajánlom első körben ezt, majd természetesen a könyvek elolvasását.