Advent második vasárnapjára és egyben Szent Miklós napjára egy jó kis spekulatius krémmel töltött bonbont hoztam. Remélem, idén is mindenki jól viselkedett (persze nem mintha sokat lehetett volna rosszalkodni itt a karanténos időkben), tiszta csizmával, finom keksszel és tejjel várta a hosszú utat megtett Mikulást.De ki is az a Mikulás? Eredetileg a katolikus vallás egyik védőszentje, Szent Miklós, ezért is ábrázolják olykor pásztorbottal, palástban és püspöksüvegben. A magyar néphagyományban megjelenő Mikulás alakja német hagyományokra vezethető vissza. A középkorban szerepjáték eljátszásával elevenítették meg Szent Miklós tetteit, és ebből alakult ki, hogy egy apó piros köpenyt öltve házról házra járt, és "vizsgáztatta" a gyerekeket, a jók kisebb ajándékokat kaptak, míg a rosszak fenyítést vagy büntetést. A modern kori Mikulás december 5-én éjjel- december 6-án hajnalban érkezik, és a jó gyerekek ajándékot, míg a rosszak virgácsot kapnak, persze az ablakba kihelyezett, kitisztított kis csizmácskákba. A Mikulás segédje, vagyis inkább ellenpólusa a krampusz, aki amolyan ijesztő ördögféle alak, akinek feladata a rossz gyerekek rémisztgetése és megbüntetése. Persze ma már mindenféle hatás és jellemző éri a Mikulást, lehetnek segítői manók, elfek, angyalok, és általános elképzelés, hogy Lappföldön él a szánját pedig rénszarvasok húzzák.
Hozzávalók:
- A bonbonformát ezüst, kék és óarany lüszterporral díszítem.
- A csokoládét szokás szerint temperálom a burokhoz, majd a formát beteszem 20 percre a hűtőbe.
- A fehércsokit ledarálom, hozzáadom az olajt és vanília kivonatot, végül pedig a darált spekulatius kekszet, és annyi vizet, hogy folyós masszát kapjak, és hagyom folyósra, mert be fog sűrűsödni egy kicsit.
- Újra temperálom a maradék csokoládét, és lezárom vele a bonbonok alját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése