2019. augusztus 18., vasárnap

Tihany szerelem





Aki ismer, tudja, hogy Tihany nagyon a szívem csücske, ha lehetne, instant odaköltöznék. Már párszor megfordultunk a félszigeten, és írtam is korábban róla ITT, így most csak pár információt és benyomást osztok meg az olvasóval.

Tihany a XVI. század végéig sziget volt a Balaton közepén, ugyanis a tó vízszintje méterekkel magasabb volt a jelenleginél, és a tóba nyúló félsziget nyakát víz borította, ennek következtében csak csónakkal lehetett megközelíteni.
Tihany tényleg olyan, mint valami elvarázsolt tündérsziget, ahol a Balaton türkiz színű vizében a tó tündére, Sió lakik, a gyíkok és a szitakötők mini sárkányként cirkálnak földön és cikáznak a levegőben, a Csúcs-hegy és az Apáti-hegy pedig úgy tornyosulnak masszívan az ég felé, mintha gyomrukban óriások álmát vigyáznák.



A Levendula Manufaktúra működtetésében az Illatok Háza nagyon szuper – ott jártunkkor még tesztüzemben működött – „Illatos Időutazás Kiállítás” c. tárlatnak ad otthont, ami a tihanyi levendula történetét mutatja be nagyon dizájnos kiállítási elemekkel és fotókkal, informatív körbevezetéssel, a szappankészítő műhely bemutatásával, láthatjuk a padláson száradni a levendulacsokrokat, az emeleten pedig a vintage stílusú Enteriőr Shopban és Parfümériában pedig jól be is vásárolhatunk. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert Tihany és a levendula fogalma összefonódott, de azt kevesen tudják, hogy a gyógynövény csak alig egy évszázada fordul elő a félszigeten. A honosítás a neves gyógynövénykutató, dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája hasonlóan alkalmas lehet levendulatermesztésre, mint Dél-Franciaország tengerhez közeli területei, ahol a híres francia levendula ültetvények is találhatóak. Bittera 1926-ban bérbe vett egy nagyobb legelőterületet illóolaj növénytermesztés céljából a tihanyi bencésektől, akik maguk is elkezdtek levendulát termeszteni a későbbiekben. A Csúcs-hegy napos oldala és megfelelő minőségű talaja kiválóan alkalmas volt levendulatermesztésre, azonban előkészítő folyamatokat igényelt: ki kellett szedni a földből a köveket, kiirtani a bozótost, és az Apátság kérésére mandulafákat kellett a levendula közé ültetni (végre megtudtuk, mit keresnek a mandulafák a levendulásban). Bittera a szaporítóanyagot Franciaországból hozta, és az 1926-os levendulatelepítés pár év kitartó gondozásával meghozta gyümölcsét, vagyis ebben az esetben inkább illatos virágait. Mivel a levendulát kizárólag illóolaj lepárlására termesztették, így Bittera készíttetett 3 réz lepárlót a feldolgozásra, amit a levendulamező közelébe szállíttatott, mert a közvetlen és azonnali feldolgozást, lepárlást tartotta a legeredményesebbnek az illóolaj magas minőségű kinyeréséhez.

Fotók az illatos időutazásról:


 



Szerzemények a Levendula Manufaktúra boltjaiból: a levendulacsokor alap (palántát szerettem volna, de tekinteve a 35 fokot, és hogy egy darabig nincs lehetőségem elültetni, le kellett róla mondanom), jázminos, levendulás és bio fahéjas-narancsos szappan (ennek a nagy részét már elajándékoztam), és a cseresznyés parfüm mini kiszerelésben - variáltam a jázminos és a cseresznyés között, mert korábban jázmin parfümöm volt, amit imádtam, de a cseresznyés olyan fás, orientális hatású volt, hogy az az érzésem támadt, mintha gyümölcshúsától megvált cseresznyemagokat szárítottak volna ki hozzá a tihanyi napsütésben, és ezek az apró maghéjak magukba zárták a levendulamezők, a tó vizének és az erdő fáinak frissességét minden illatával együtt, és ezt párolták le valami titokzatos módon, így hát, ez lett az "utazós" parfümöm. Igazából már alig várom már a karácsonyi vásárt, hogy a Vörösmarty téren vagy bazilikánál lévő sátruknál szert tehessek az egyik kincsekkel teli, diótörős ajándékdobozra.



Az egyik nap a Belső-tó körül sétáltunk, igaz csak este 7 körül, mert akkor is még 31 fok volt, de a látvány miatt megérte: sűrű nádas, legelésző szürkemarha gulya, ürgefütty, a felkelő Hold és egy, a Nyereg-hegy felett felemelkedő hőlégballon kísérte az utunkat, miközben csodálatos látvány nyílt Tihanyra.






A másik nap Bittera Öreg levendulását, a Csúcs-hegy oldalában céloztuk meg, de a leágazásnál rossz felé vettük az irányt, így az Őrtoronynál lyukadtunk ki az Apáti-hegyen. Ha már ott voltunk, felmentünk a kilátóba, hogy végig pásztázzuk a Balatont, a Belső- és a Külső-tavat és persze Tihanyt, és itt realizáltuk, hogy ez bizony tényleg tündérország. A kilátó mellett, az Öreg levendulás irányában kicsi, kőhalom „erdőt” pillantottunk meg, amiről nekem egyből a skóciai Fairy Glen jutott eszembe, ahol ezeket a hely tündéreinek építik ajándék gyanánt, ekképpen raktam egy kicsi kőhalmot a mi balatoni tündérünknek, Siónak is.




A Levendula Fagylaltozó a kedvencem, de itt tartózkodásunk alatt rövid időre átszoktunk az apátság tövében található Bodza Fagylaltozóra, mert nem tudtam leszakadni a narancsos étcsokoládé fagyijukról, ami tejmentes és ráadásul még gluténmentes tölcsérük is volt, de még szintén említésre méltó a bodza, a homoktövis, a mentás málna, igazából mindegyik.


Az Apátsági Rege Cukrászda kilátása páratlan, persze a hely nem olcsó, de egyszer mindenképpen el kell ide jönni és sütit enni, közben pedig gyönyörködni a Balatonra nyíló panorámában, levendulás krémest enni és hallgatni a háttérben szóló kellemes muzsikát, érdemes nyitásra érkezni a tömeg elkerülése érdekében.



És a kedvenc helyünk a Tündérsziget, ahol reggelit a nap bármely időszakában ehetsz, van gluténmentes, paleo etc. kínálat, nagyon hangulatos hely és kedves a kiszolgálás… és persze ejtsünk szót a levendulás fröccsről, mert az itteninek párja nincsen.




Még anno az egyik könyvesbolti barangolás alkalmával találkoztam a Helka-trilógia történetével Nyulász Péter tollából a mese részlegen (hát, hol máshol?!), és beleolvastam: Balaton, Tihany, tündérek, és nyilván egyből a kosaramban landolt. Bányász Attila nagyon jó összefoglalót írt ITT, így aki Helka és a Balaton legendáinak a nyomába szeretne eredni, ajánlom első körben ezt, majd természetesen a könyvek elolvasását.




Viszlát, Tihany! Találkozunk szeptemberben!

Képes és videós összefoglaló:

Napfelkelte az erkélyünkről


Tihany, Batthyány utca

Vörös szitakötő / Red dragon(fly)

Ez a kedvenc kis házikóm a Borsos Miklós téren

Tihanyi Bencés Apátság

Tihanyi Bencés Apátság

Tihany, Kossuth Lajos utca

Levendula Manufaktúra bolt, Tihany, Kossuth Lajos utca

Levendula Manufaktúra bolt, Tihany, Kossuth Lajos utca
Levendula Manufaktúra bolt, Tihany, Batthyány utca




2019. július 24., szerda

San Marino


Guaita torony


San Marino egy elvarázsolt középkori mesevilág az üveghegyen lévő három tornyával, ahonnan ellátni az Óperenciás tengerig, a szűk, sikátorszerű utcáival, az időnélküli kőépületeivel. A hegyről nyíló kilátásról pedig ne is beszéljünk, órákig tudtam volna gyönyörködni benne.



San Marino Köztársaság a világ legkisebb országai közé tartozik, amit körül ölel Olaszország, vagyis enklávé, csakúgy, mint a Vatikán. A miniállamban a Monte Titano tetején található San Marino város maga is. Riminiből 10 euro a menettérti buszjegy, és kb. 45 perc alatt ott is voltunk. Reggel mentünk, este jöttünk – 1 nap bőven elég volt arra, hogy mindent megnézzünk. 10 euro körüli összegért kombinált belépőjegyet lehet venni, amivel a két látogatható tornyot is megnéztük többek között, és sokkal jobban jövünk ki anyagilag, mintha mindenhova külön megvettük volna a belépőjegyeket, így mindenképpen érdemes megvenni. A főtérről minden nevezetesség könnyen bejárható.

Guaita (Rocca) torony
Ez a legszebb torony, ahogy a legelső fotó is mutatja. Érdemes bejárni, felmenni a toronyba, mert ellátni a tengerig, belátni a környező területeket, és nem utolsó sorban fotókat lehet készíteni a Cesta toronyról. Nem egyszerű lemászni a létrán a toronyból – csak szólok.

A Guaita belső udvara


Cesta (Fratta) torony
A Guaitától 10 perc séta a Cesta torony, ahol az ott található fegyvermúzeum több évszázadnyi fegyverarzenált foglal magába. Innen lehet a legjobb fotókat csinálni a Guaita toronyról.



 



Montale torony
Ez a harmadik torony, ami el van zárva a látogatók elől, így csak magányosan áll az orom szélén. A hegyen keresztül egy erdei ösvény vezet oda, itt-ott kandelláberekkel szegélyezve, így nekem muszáj volt arrafelé kirándulnom.

A Montale torony felé vezető út

Montale


Basilica di San Marino
A neoklasszikus stílusú templomba ingyenes a belépés, mindenképpen érdemes megnézni a belső térkialakítást, szobrokat és festményeket.

Basilica di San Marino


Szent Ferenc Templom és Művészeti Galéria
Az óváros tér kapuján átlépve találtuk szembe magunkat a templommal, ahova ingyenes a belépés, a galériába pedig érvényes a kombinált belépő. Akit érdekel, itt számos vallási témájú festményt, szobrot és egyéb kegytárgyat nézhet meg, amik San Marinohoz kapcsolódnak.


Museo di Stato
Az állami múzeum San Marino történelmét mutatja be régészeti leletek, középkori tárgyak, festmények és szobrok segítségével. Ide sajnos zárás előtt futottunk be, de több idő kellett volna, hogy a 4-5 szintet bejárjuk és mindent megnézzünk.



Palazzo Pubblico
Városháza és Parlament, ami a XIX. sz.-ban épült, a kombinált belépőjeggyel látogatható.


Palazzo Pubblico


Egy finom ebédre vagy vacsorára ajánlom a Springarda nevű helyet, ahol nagyon finomakat ettünk és rendkívül kedves kiszolgálásban volt részünk, és a kilátás...


 Viszlát, San Marino!

Helyi forgalomirányító

Museo della Tortura