Berlin
Berlin mindig is szerepelt a "listámon", de nem, nem a bakancslistámon, hanem azon helyek listáján, ahova biztos, hogy nem fogok elutazni. Valahogy Ausztria és Németország nekem sohasem volt a szívem csücske: túl steril és kiszámítható, egyszóval nekem unalmas. Aztán tavaly ősszel a prágai útnak köszönhetően elolvastam a KÖNYVET (most nem mennék bele melyikről van szó, és miért olyan fontos nekem, mert túl személyes, de aki eléggé ismer, az úgyis tudja melyik könyv az), aminek az egyik fejezete arra inspirált, hogy utánaolvassak Mezopotámiának, és akkor szembesültem az Istár-kapu történetével, illetve azzal, hogy részben rekonstruálva van Berlin egyik múzeumában, muszáj volt élőben látnom, így akkor egyértelmű lett, hogy 2019-ben Berlinbe fogok utazni.
Berlinbe - főszezonon kívül - pár ezer forintért lehet venni repülőjegyet (kb. 1 óra utazás), a szállás sem drága, így extrán low budgettel megúszható. Fenntartások ide vagy oda, Berlin nagyon pozitív csalódás volt, annak ellenére is, hogy a fél város renoválás vagy átépítés alatt van. Olyan érzésem támadt, mintha Berlin egy titokzatos hely lenne, ami csak arra vár, hogy felfedezzék.
A látnivalók két nap alatt letudhatóak, viszont a Múzeum-szigetnek is érdemes lehet további két napot szentelni.
Múzeum-szigeten található múzeumok:
Neues Museum (Új Múzeum): Egyiptomi Múzeum és Papirusz Gyűjtemény
Pergamonmuseum: Előázsiai Múzeum, Iszlám Művészet Múzeum
Alte Nationalgalerie (Régi Nemzeti Galéria): XIX. sz. festmény és szobor gyűjtemény
Bode Múzeum: Bizánci Művészet Múzeuma; középkori német alkotások, kisázsiai érem gyűjtemény
Altes Museum (Régi Múzeum): antik gyűjtemény, főleg görög szobrok, fegyverek és aranyékszerek
Lehet venni olyan belépőt, ami a szigeten lévő minden múzeumba való belépésre jogosít, kb. 20 euró, és abszolút megéri, az már más kérdés, hogy van-e értelme kettőnél több múzeumot belesűríteni egy napba.
Pergamon Múzeum
Jegyeket online is meg lehet vásárolni, de mi a nyitás előtt mentünk a múzeumhoz, hogy lehetőleg a millió turista előtt vegyük szemügyre az Istár-kaput. Sétáltunk fel az első emeletre, majd felértünk, először csak azt láttuk, hogy az emberek ott ámulnak és csak fotóznak, jobbra fordulva pillantottam meg a lélegzetelállító látványt, az óriási falat beterítő monumentális, égkupola lápisz lazuli és a Nap sárga-arany színeiben pompázó kaput. A kapun sormintaként váltakozik három isten attribútuma: a sárkány és a bölény bika, illetve a kapuhoz vezető falon a fenséges oroszlán relief, szimbolizálva Mardukot, a babiloni pantheon főistenét, Adadot, a viharistent és Istárt, - többek között - a háború istennőjét. A látogató úgy érezheti magát, hogy a kapu tényleg egy átjáró másik tér-idő zónába, és könnyen az i.e. VI. századi II. Nabu-Kudurri-uszur király korabeli Babilonban találhatja magát, és láthatja megelevenedni a hosszú oroszlánokkal díszített ún. processziós utat, ami az északi, Istár-kapuhoz vezet, ahogy a tömeg a vallási ceremónia keretén belül ünnepli a mezőgazdasági újévet, hálát adva a föld termékenységéért, illetve megerősítették Marduk fensőbb uralmát és az ő földi helytartójának, a királynak az uralkodását.
Hihetetlen, hogy kalandos úton érkezett darabonként Berlinbe és évtizedek alatt sikerült rekonstruálni!
Én alig tudtam elszakadni a látványtól, de a kapun átlépve, a másik terembe érve, egyik ámulatból a másikba esik az ember, mert az Istár kapu túloldalán, a római kori Milétosz hatalmas piackapuja található, a csarnok közepén pedig a szintén Milétoszból származó üveg mozaik padló.
Annyi mindenről lehetne még írni, ami említésre méltó ebben a múzeumban, de zárom a sort az Aleppó szobával, amit a gyönyörűen részletezett festett falai tesznek különlegessé.
Sajnos a múzeum másik szárnya le van zárva, ahol többek között a névadó Pergamon oltár is látható (ennek köszönhetően muszáj leszek visszamenni, amikor újra megnyílik). Ami biztos, hogy a Pergamon az egyik kedvenc múzeumom lett a Louvre és a British Museum mellett.
Új Múzeum
A Pergamont követően erre a múzeumra esett a választásunk. 3 szint töménytelen mennyiségű egyiptomi műtárgy, aminek a fénypontja Nofertiti mellszobra, illetve az alagsor szinten volt egy mesetörténeti kiállítás, valamint a legfelső emeleten kő-, bronz- és - nagy örömömre - vaskori kiállítás is helyett kapott. (Úgy néz ki, hogy idén tényleg a kelták éve van számomra, tervezve és nem tervezve is, de egy biztos, idén még két helyre utazok ezen szenvedélyem miatt).
Miután mindent végignéztem, szó szerint kidőltem, elfeküdtem a ruhatárnál található nagy kanapék egyikén, és közben azon kattogtam, hogy bárcsak lenne egy olyan nagy kezdeményezés, ahol virtuálisan be lehetne járni a világ összes múzeumát, kinagyítani a képeket, mellettük a leírást, haladni sorban, és lehetővé tenni olyan emberek számára is ezt a csodálatos élményt, akiknek nincs lehetőségük utazni. "Ha tele lennék, mint Oprah" én tuti invesztálnék ennek az ötletnek a megvalósításába.
Ha nagyon elfárad az ember a gyaloglástól, akkor 15 euróért hajóra szállhat, és egy órás hajókázás keretében megnézheti a várost, mindenképpen érdemes! Ül az ember, közben lehet inni, enni és elénk tárul a város.
Aki a Reischtagba szeretne látogatni, az regisztráljon online hetekkel előtte, különben nem jut be, csak a kupolába, ahol aznap is lehet regisztrálni egy későbbi időpontra, így jártunk mi is. Ezenkívül, ami kötelező látnivaló: berlini fal, Brandenburgi kapu, Holokauszt emlékmű, tévétorony, berlini dóm
