Skócia 1.

A Skót-felföld és a Skye-sziget

Edinburgh és a Hebridák már régóta a bakancslistámon szerepelt, aztán tavaly szembejött velem egy fotó Fairy Glenről, és egyből beleszerelmesedtem.

Édesanyámnak nagy vágya volt egy skóciai körút, így evidens volt, hogy Tesómmal nem csak ketten megyünk, hanem őt is meglepjük az utazással. 

5 napot töltöttünk el Skóciában, 3 nap volt a körutazás, ami magába foglalta a Skót-felföld és a Skye-sziget különböző állomásait, illetve 2 napunk volt arra, hogy felfedezzük Edinburgh-t. Azt hiszem, ez az utazás minden várakozásunkat felülmúlta: az éledő vegetáció, a sápadtól a smaragdzöldig minden színben pompázott, amit a sárga nárciszok és sünzanót bokrok tengere tört meg, és persze a száraz, rozsdaszínű hangabokrok. A fű zöld palástot borított a hegyekre, körbeölelve a tavakat vagy lápos területeket, a hegycsúcsok tetejét pedig hó borította, ami a sziklákon itt-ott megtörő kisebb patakokat-vízeséseket táplálta. Az időjárás nagyon szeszélyes, a következőkre, illetve azok kombinációjára mindenféleképpen fel kell készülni: köd szürke, fakó színekkel; borongós, szitáló eső, szikrázó napsütés. Az első 3 napban konkrétan fáztam téli öltözetben az erős, néha már-már orkán erejű szél miatt, viszont az utolsó napon 16-18 fok volt és szélcsend...
És az emberek... imádnivalóak, annyira közvetlenek, segítőkészek és beszédesek mindenhol: már a reptéren a személyes iratok ellenőrzésekor is mindenféle jó tanáccsal és ötlettel láttak el minket arra vonatkozólag, hogy mit érdemes megnézni, a múzeumba belépéskor is érdeklődtek, hogy honnan jöttünk, mi a tervünk, és amikor kérdeztünk valamivel kapcsolatban, akkor csak ömlöttek a szavak, történetek 💗. Rendkívül sajnálom és szomorú vagyok, hogy az angolok ráerőszakolták a nyelvüket a skótokra, na meg az írekre is, és a gael nyelveket pedig a lakosság alig pár százaléka beszéli... 

Rengeteg több napos túra van angol idegenvezetéssel, de én addig kerestem, amíg nem találtam olyat, ahol Fairy Glen is úticél, így EZT a Get Your Guide túrát választottam, de közvetlenül a Heart of Scotland Tours oldalán is lefoglalható. Itt a túrát lehet lefoglalni, kifizetni, aminek az összege a szállást nem tartalmazza, és azt vagy keres az ember magának, vagy a cég intézi a leadott igényeknek megfelelően. Én az utóbbit választottam, számításba véve azt az esetet, ha esetleg törlik a túrát, akkor még ne nekem kelljen foglalkozni a szállás lemondásával. 

A skót Felföld egyik legszebb része a Glencoe-völgy (Sírás völgye), ami egy vulkanikus eredtű völgy a ködbe burkolózó, víz barázdálta hegyeivel és a lápos vidékkel - csodálatos látványt nyújt. Az eső sem tartott vissza attól, hogy az idegenvezetőnktől kapott répa ellátmánnyal megetessük az őzikéket és szarvasokat.
Több filmet is forgattak itt a Hegylakóból kettőt, a Rettenthetetlen egyes jeleneteit, és a Harry Potter Azkabani fogoly c. része is itt játszódik, illetve nem messze építették fel Hagrid kunyhóját. 
Skót folklór és mitológia: Ossian, a kelta költő és bárd itt született Glencoe egyik sziklabarlangjában. Két mitikus élőlény tanyázik a környéken: 1. a Bean Nighe (az ír Bhansee skót megfelelője), ami a Coe folyó mentén azoknak jelenik meg, akik vagy egy közeli hozzátartozójuk meg fog halni; 2. Beinn nevű sárkány, aki rettegésben tartotta a környező falvakat. Egyébként egyes területeken még hisznek olyan mitikus élőlényekben, mint az egyszarvú vagy a tündérek.
Egy híres történelmi esemény is ideköthető, az ún. "glencoe-i mészárlás". 1691-ben II. Vilmos parancsot adott a McDonald klán kiírtására, mert résztvettek a jakobita felkelésben, és hiába tettek végül hűségesküt, példát akartak statuálni, és minden egyes klántagot megöltek. 😡

Isle of Skye, Skye-sziget a Hebridák szigetcsoport egyik tagja, amit egy híd köt össze a szárazfölddel, míg a külső Hebridákra csak komppal vagy repülővel lehet elmenni. A Skye sziget ismerős lehet az ír mitológia, ulsteri mondakör főhösének, Cúchullain történetéből. A kelta harcos a Skye-szigeten található Dun Scaith várába utazik, hogy Scáthach, skót harcosnő tanítványaként egy éves kiképzésben részesüljön. Az amazontól kapja meg a mitikus lándzsát a Gáe Bulgát, és megtanítja a használatára, ami még a pajzsokon is átfúródik. Cúchulainn ráadásul megismeri "Scáthach combjainak barátságát", ami feltehetőleg nem pusztán szerelmi aktus volt, hanem a harcosok beavatási rítusa is egyben. 

A Skye-szigeten a szállásunk egy kis településen volt, Portreeben, amit a kikötőben található kis színes épületei tesznek jellegzetessé. Mivel itt még a hostel sem volt olcsó, a rendes szállások meg dupla annyiba kerültek, így a hostelt választottuk, ami teljes felüdülés volt az air bnb szállásunk után (mivel egész Írországra, Nagy-Brittaniára jellemző, hogy rossz az ablakok szigetelése, és a fűtésben sem erősek, a melegvizes zuhanyzásról meg ne is beszéljünk, így a jövőben, biztos, hogy nem fogok air bnb szállást foglalni erre felé).  Portree nagyon cuki kis hely, egészen jól körbejárható, a temetőt, az Apothecary tornyot a tetején és a nagy parkot sem szabad kihagyni.

Ráközelítve a fotóra lehet látni, ahogy egy nyuszka szalad az út végén a kis fa alatt lévő üregek egyikébae.

Fairy Glen (Tündérvölgy)

A legvarázslatosabb hely, ahol valaha jártam, Skócia miniatűr verziója: kúp alakú, hullámos-csíkos (rizsteraszra emlékeztető) oldalú dombok, apró tavacskák, a Castle Ewen, ami a legmagasabb pontja a helynek, és a neve ellenére nem kastély, hanem természetes sziklaképződmény, amit a természeti erők alakítottak úgy, mintha egy kastélytorony maradványai lennének, és a spirálok.... A völgy sík részében található nagyobb spirálban egy rítus keretében lehet kívánni: az ember besétál a spirálvonal mentén a közepébe, ott  megáll és kíván, majd visszafelé kisétál. Az ideérkező turisták az itt található kövekből kirakják a spirál vonalait, illetve különböző kőalkotásokat hoznak létre ajándék gyanánt a tündéreknek, ezzel kisebb munkát okozva a helyieknek, mert ezt vandalizmusnak minősítik, így minden télen elhordják ezeket a köveket. Az embernek az az érzése támad, hogy bármelyik domb mögül tündérek bukkanhatnak elő, és nem véletlenül forgatták itt a Csillagpor c. filmet is.

my path

The Old Man of Storr
A leghíresebb bazalt orom, ami különleges látványt nyújt a hegyen. A helyi folklór szerint óriások éltek erre felé, és az egyiküket ide temették el, és az orom a föld alól kilógó hüvelykujja. Azt tudni kell, hogy az emberek és az óriások nem éppen barátságban éltek egymás mellett...

Quiraing
Skye északnyugati részén a Trottenish-félszigeten található ez a földcsuszamlások által kialakított táj. Közel 7 km-es gyalogtúra megtételével lehet eljutni az ún. "tű" és "börtön" alakú sziklaképződményekig.

Eilean Donan Castle

A kastélyt a Hegylakó c. filmben lehetett látni, jelenleg pedig múzeumként funkcionál és bebútorozva tekinthető meg. Na, ez az a kastély, ahová instant beköltöznék, de erről nem szaporítom a szót, a honlapjukon rengeteg hasznos infó van a kastélyról és annak történetéről.

Loch Ness

Szerintem senkinek sem kell bemutatni Loch Nesst (loch=tó), ami egy 40 km hosszú tó, na meg a benne élő szörnyet, nekünk sajnos nem mutatkozott meg 😀, és egyébként a kis település semmi extra, túl van hype-olva, véleményem szerint teljes mértékben kihagyható úticél.

A következő posztban Edinburgh-val folytatom a skóciai élménybeszámolót, de addig is még pár fotó és videó a Felföldről és a Skye-szigetről:

Kilt Rock vízesés és a tenger

Az a terület ott lent, viking kikötőként funkcionált

A Külső-Hebridák a távolban, szintén bakancslistán

Hello, London!

Nem terveztem útibeszámolót írni Londonról, mert szerintem már mindenkinek a könyökén jön ki, de 1-2 szerelemhelyről azért írnék pár sort. 

Tudtam, ha valaha Londonba megyek, akkor az egyetlen dolog, ahova biztos, hogy el kell mennem, az a British Museum. Leírhatatlan érzés volt látni élőben azokat a műtárgyakat, leleteket, amiket gyerekkoromtól kezdve a történelmi, régészeti és művésszettörténeti könyvekben csak csodáltam, és szemrevételezni minden kis apró barázdát, megmunkálást - úgy érzi az ember, hogy megelevenedik előtte a történelem; - a kelta részlegen kb. örömtáncot jártam 😀. 

Asszír relief

És ha már a keltáknál tartunk, akkor a Big Bennél található egy szoborcsoport, ami Boudiccát, a kelta icénus törzs királynőjét és a lányait ábrázolja, ezáltal emléket állítva a Római Birodalom elleni felkelésüknek. Az Elveszett kard legendája c. film pont ezt a témát dolgozza fel, és az utolsó képkockák ezzel a szoborral zárulnak. Aki imádja a kelta mitológiát és kultúrát, annak mindenképpen látnia kell.

A másik kedvenc helyem, vagyis inkább helyeim, a nagy parkok, amik valóságos oázisok a beton dzsungelben. A Hyde Park olyan volt, mint valami elvarázsolt tündérkert: nagy virágú magnólia fák hullatták a szirmaikat, alatta turbékoló galambok, kis vízesés a háttérben, mellette 3-4 játszadozó mókus, aztán tavak, romantikus kis házak, rózsakertben szökőkút Diana, a vadászat istennőjének szobrával, kandelláberek gömb alakú üvegbúrával, Péter Pán szobor a park másik végében, és még sorolhatnám...

Diana

Kérek szépen még kesudiót!

St. James's Park

Victoria st.

Royal College of Music

Royal Albert Hall mellett

Pisztáciakrémes bonbon

Névnapi ajándéknak készítettem ezt a pisztáciakrémes bonbont, ami kifejezetten az ajándékozott kívánsága volt, és hát, mi más lehetett volna a bonbon külseje, mint a tenger gyümölcsei szatén zöld színben reflektálva a pisztáciára?! A pisztáciakrém receptje ITT olvasható belga étcsoki ganache-sal párosítva.

A bonbonokhoz gyorsan összedobtam egy kis díszdobozkát, az üdvözlőkártyát pedig viaszpecséttel láttam el. Nincs is jobb egy kreatív ajándéknél. Remélem, hogy nemcsak tetszeni fog az ajándék, hanem ízleni is. 😋

A múltkor az egyik boltban találtam puffasztott rizst, és eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mennyire szerettem az Africana csoki eme verzióját, úgyhogy ezt is ki kellett próbálni. 😊

                

Madagaszkári pörkölt kakaóbabos, diákcsemegés, aszalt szilvás és sárgabarackos táblás csoki

Annyira gyorsan szaladnak a napok, hogy csak kapkodom a fejemet: még csak tegnap volt karácsony, de már javában túl vagyunk a január derekán is.

A képen az egyik szerelem könyvem látható, amivel csak tavaly sikerült találkoznom először - ezt nem is értem, hogy lehetséges -, de nem utoljára. Ahányszor olvassa az ember, annyiszor újabb tartalmat vagy mélységet mutat meg az olvasónak, bár ezt a történetet/élethelyzetet valaki vagy (át)érzi vagy nem, találkoztam olyanokkal, akik nagyon-nagyon, és olyanokkal is, akik egyáltalán nem: semmit sem mondott számukra.

És milyen érdekes, hogy az ember olvas bizonyos helyekről leírásokat az író szemüvegén keresztül, aztán egyszer csak el kezd vágyódni oda, mint például alább, Gubbióba:

Az elkövetkezendő pár hétre készítettem egy kis csokoládé muníciót. Volt hozzá mindenféle alapanyag itthon, ezért egyszerűbbnek találtam, ha bonbon helyett, táblás csokit csinálok. Az aszalt gyümölcsök és a magok különböző variációi mindig favorit nálunk, illetve a 2018-ban vásárolt madagaszkári pörkölt kakaóbaot is már ki kellett próbálni. A kakaóbabot nem mindenkinek ajánlom, főleg az édesszájúaknak nem, mert elég füstös, markáns íze van, ráadásul elég tömény. Esetleg töretes verzióban lehet vele próbálkozni, de én nem akartam "elaprózni." 😀 Amennyiben valaki mégis kedvet kap hozzá, akkor az Ázsia Bt. a lelőhelye, és 100 gr kb. 2.000,- Ft körül van.

Korábban már ITT írtam a táblás csoki készítésről, ezért most nem replikáznék.

Csoki a csokiban! Nagyon tetszik ez a technika, mert mutatós, főleg, ha az ember fehér- vagy tejcsokoládéval kombinálja. A házikót előző este megcsináltam, és úgy helyeztem a tábla középső részére, majd teleszórtam a magvakkal.